Az alkonyatban és a félhomályban,
az emberek tekintetében
és a mozgásablakban,
látom a jövőmet
kibomlani,
mint virágot
hámlani,
egy szépnek
és tökéletes emberi sorsnak.
addig kanyarogtam még megérkeztem
addig fordultam amíg megébredtem,
addig karcoltam még megálltam,
addig hittem amíg igaz lett.
Ha szirupos is az enyém,
ha valós is ennyire szirupos.
Ha ájtatos is az enyém,
ha földi is ennyire ájtatos.
Egy juss, amit birtokolni szeretnék,
annyira, mint fal az ő vakolatát.
Nem időre és nem büszkeségnek
hanem hétköznapnak s emberségnek.
