kék hétfő

1.az élet kiszoritana a felhők nem takarnak a nap hömpölyög forróbban az utak helyett csak gazok barátok helyett csak magány olyankor kérdem én élet kit kérdjek én magamat okoljam keressek mást hejembe székembe négy lábán a szék tart némán a kék ködben hozzáállásomat faggatva 2.a hétfő nemcsak kék hanem étterem illatú mint zuhany előtt meg pályaudvar dús mint a kislakasba gyömöszöltek 3.nemhiszed el tényleg nem hiszed a sort amit ha kivársz megtalálod az igazán lelkedben ott lakót mégcsak hétfő s ne türelmetlenkedjek de pénteken már látszik is mint pompa mint álom mint válasz

l'art

markomban szókkal indulok indulok hangommal betükkel járni bejárni új vizekre a vizemen néhány valameddig szerezni mosolyt csalni kedvet alkotni nevedet

nehéz idők

amikor a felhők eltakarnak olyankor rólam van szó arról hogy mennyire alappal terhes az életem teteje vagy aláhullanak velem a madarak

a sehol elől

elkapkodott szentélet kedves a templom sokan az Úr követők a hivatalosak a csonkák conkák onkák a nézők is mind követik az Úrat s nincs ez a kavalkád hogy csak a bonkák s csonkák ülnek az önnepi teritéknél hozz hatalmasul nevednek dicsősséget mutass magasztos s diadalmas követőket valamikor az emberek idelyében hogy mégse kelljen annyi embernek elveszni a seholba megkerülni

a nagy harmónia

írni megírni a nagy darabot az átfogó harmóniát azt a partitúrát amit át meg át jár az igaz a szép s a jó amit meg nem aláz a gonosz a bűn s a hiba írni írni a nagy darabhoz átfogni harmóniába az Isten himnuszát a megváltottak dalát mert én írni tartozok zenélni