Reggelre minden kiderül

Amikor jól akarom és jót akarsz,
Befordul egy utcába a gondolatom,
És a különben jót áhítom, akarom,
Elindulok felé s megkérdezem: akarsz?

De ugyanolyan csendben vár nesztelen,
Ismét megkérdezem, de csak hallgatás,
Még közelebb érek, annyira, már észlel,
Majd fel robbanok. Hol a rábólintás?

Vajon mégse kellett volna bekanyarodni?
Egy angyal szólított, vagy a hiúságom?
Még nem tudom, most ezt még nem tudni,
Egy angyal szólított vagy ez a rutinom.

Nem akarom elrontani, buta-vak-süketen,
Együgyű embernek maradni, de bátornak,
És bízva a jobban, merészen a zömében.
Lefekszem, hogy felébredjek. Nagyra tart.

Reggelre Minden Minden Kiderül

Amikor jól akarom és jót akarsz
Befordul egy utcába a gondolatom,
És a különben jót áhítom, akarom,
Elindulok felé s megkérdezem: akarsz?

De ugyanolyan csendben vár nesztelen,
Ismét megkérdezem, de csak hallgatás,
Még közelebb érek, annyira, már észlel,
Majd fel robbanok. Hol a rábólintás?

Vajon mégse kellett volna bekanyarodni?
Egy angyal szólított, vagy a hiúságom?
Még nem tudom, most ezt még nem tudni,
Egy angyal szólított vagy ez a rutinom.

Nem akarom elrontani, buta-vak-süketen,
Együgyű embernek maradni, de bátornak,
És bízva a jobban, merészen a zömében.
Lefekszem, hogy felébredjek. Nagyra tart.

Miről írunk mi költők?

Szimplán én csak emlékezek, ha írok,
Jobban arra, amit nem akarok, hogy közelítsen
ÉS még jobban arra, amit vágyok, hogy beérjen.
A szóban elmondom és a sorsban eldől, ha sírok.

Vágyunk:
libasültre,
disznófejűre,
szerelemre,
sikerre,
s,
még,
többre,
mindebből.

A cicomátlan dolgokat kuszán előadjuk,
Beleöntjük könyvtárakba és olvasótáborokba
Úgy, hogy immár soha nem lesz új a nap alatt,
Szimplán mi csak emlékezünk, amit írunk.

Vágyva:
szeretetet,
otthont,
hasznosságot,
eredményt
...
a legkiemelkedőbb Történetet.

A jobb az most van

A vers olyan mint egy patak,
elfolyik tőlem,
Arrább áll, odább megy
haza érkezik a többiekig,
a Nagy vízhez,
úgy én is a napokkal,
ami arrább áll, odább megy
rajtam keresztül a többiekhez
a Nagy tegnaphoz.

Van-ni akarok:
megélni a pillanatot,
elengedni a tegnapot,
bátran várni a holnapot.

Mert ki tanít engem,
Ki nagyobb mesterem,
a szavaknál, az időnél?
Hogy a jobb az most van

Hazaérni

Sokan vagyunk elindulva, mozgunk,
nyüzsög az ember egyik sarkából a
Földnek el egészen a másikig, és vissza.
futva haladunk, csak a szívünk a régi.

És mire harminc lett a nagy utazó,
még mindig apróka a férfi a fiúban,
és kényes a nőben a lány.
Másoljuk a forgatókönyvet.

Csak a szív nem felejt,
a szív nem siet,
a szív szeretni akar,
a szív hazaérni.

Megkerülni a szemedbe,
a karodba, az otthonodba,
a csókodba, a sorsodba,
a nevedbe a bőrödig.

Egyenetlen Egyensúly

Egyszer elfelejtettem felkelni,
csak aludtam,
olyan volt, mint egy álom.

Egyszer elfelejtettem felállni
csak feküdtem,
olyan volt, mint egy átok.

Ébren emlékezni akarok,
Álmomban erőre kapni.
És zajlik másképpen.

Ezzel fekszem, ezzel kelek,
hasonlít az árnyékomhoz
A rendet hívom!!!

A nap és árnyék, ha cserélik
egymást velem, az nem baj,
de ritmusa a legjobban kell.