vagyok es lehetek

Lehetek egy fal egy asztal, falat laktat Lehetek egy morzsa lakoma Lehetek egy lehetek akarmi de vagyok egy kar vagyok egy hat vagyok egy csok vagyok egy bocsanat S leszek egy karbol egy hatbol S leszek egy csokbol Maradok bocsanat nekem szuletett az elet szuletett az hogy elhetek a homlokom a falpar csont ajandekba

Tél andalógia

álmese Hóalatt szotlan Hóalatt toban Alszik a beka Uszik a csali Alszik a beka Halott lakodalom Táncol halom Görbe tűn Tűn után Csak az exibicionista hölgyhal látja a halász árnyékát és újra fejét veri jégbe üti hal-méltóságát A természet fedele a természet rendje a természet menete a természet néma halála apró idióta hangok a hótakart lapualatt, még őszről amin a síléc megakad De a torzomborz medvehorkolások betakarják ezt a Rügyig. Tél Apám tele már nem az igazi én meg nem tudhatom az milyen volt Nekem igy is szép, lucskosan, félig-fehéren, és majdnem hidegen nem aggaszt a fütésszámla de apám didereg ha meglátja Heródes tele A tél piac A tél piac A tél pénz A lét kard. évszak Télből az őszbe Hóból a ködbe Hidegből esőbe Fagyból a dérbe Télből az őszbe fordúltam Hóból a ködbe jűtottam Hidegből esőbe az esőbe értem Fagyból a dérbe olvadtam Mint az ember lusta álma Kicsit rosz de inkább a kicsit kicsibben rosz Történjek no de az évszaknak nincsen embere mint az embernek évszaka… jegzoknit húzok meg kesztyüt ha már újjat nem húzhatok s elszánkózom a naptárt. Világok a télben Kisajátított boldogság melegség takaró tea templom, és majom történések útcavilágos szülétsnap. a képben még szemét szag kering körülötte terjeng igazán, egy koldusalacsony tepmlomlakó -megfagyott ujjait bal kezén amputálták valamelyik kórházban persze ez csak vers… csak a téli hírekben történhet három hordó boldogság alatt: megfagyott megHalott amikor megint az irodairam s nem érünk meghallani a hirket, ami történik nemcsak Télen. Tél SzeretTél, KeresTél, SzenvedTél, Szerettem, kerestem, szenvedtem. Melegedtél nem fáztam, Melegedtem nem fáztál, Melegedtünk nem fázunk! tél-fehér Teljesen megszépültél fehér vagy mint a tél Teljesen megújultál s mint télután fehér vagy Teljesen kicserőlédtél mint a fehér után a tél Teljesen megváltoztál mint a tél fehér vagy

minden

minden ize minden szent minden vicc minden komoly minden csok minden jo minden alattomos egyszerre csak nem tortenhet ha megis kanyar nott a napba

mint pohar viz

felborulok kiborulok elborulok hova mashova mint magamban, a szinhaz a szinpad a szinesz a halhatatlan nezo en vagyok!

6sor elet

beleolvadok egy zeneben es eltunok az eletbe olyanba amit elkepzeltem ram amikor nincsen szembehunyasra terem de az igazito taps hogy ebredjek nem kell amikor az almom tortenik rajtam

igy is

felek hogy talcan mutogassanak magamtol is. Mutatni Lenni meztelen minden filozofus meg az osszes erdekes gondolattol mint korhazban amikor vagyok ilyenek ha vagyok, talcatlan fenyes napillatban lehetetlen.

mellettem van egy istenfroccs. aki szeret. Aki nekem lett.

bekesseg istentol

nincsen brung semmi zumm csak csend a Beke a Nyugszik a Ferek neman tart nekem mond

szakadt mese

a Tudás és a Sün barátok lettek, Hol volt ket találó, két féle aholvolt amikor a sünre nem volt valami lyukas rávaló rongy a tusdásra meg rá nem talált semmi pihent agy a két találó két fél ottvolt Elbeszélték magukról betükbe mondtak volt két talaló két féle azok meglelődteK. a Tudás értette a Sünt a Sünnek jo Tudni a két találó két fél könnyű volt mert nem volt messze a Süntől a puha a Tudástól meg távol a megértők a két találó két fél

teim

mint foldnek a fu takaroja szepe ugy nekem Te szerelem kegyelem

csak van

a virag azert szep a virag szep azert szep azert a virag azert szep a virag nem a tecces donti el nem a leves tepi le nem a kell vegett ajandek a szep a szep ajandek

knk mnk krt mrk

kinek keresem a valaszt es minek keresek kiert keresem a valaszt es miert kell keresni en is erre jutottam KERESNI, romfonodott csomoban tudni az okat es az utjat nem szamitott soha amikor en is bog voltam azutan lettem csak erdekelet a kulonutamban apam nyakaban nekem nem mondtak az utjelzotablak semmit de most figyelnem kell es igazodnom most kinek minek kiert miert a tudas? az akaras? a csak legyen mas? a rend? igazolni igazulni igazodni elbeszelekbe? nem tudom ha beerek ilyen oszbe. A cel az hogy kell keresni tovabb, rongyba angyalt jatszani s ugy hinni hogy kar kerdezni, ha mar mindenre tudok valaszolni csak egyre, a tobbi faraszt! most azokrol kellene irjak...

benne a rendszerbe?

vagyok csak mert lennem kell semmmi mas mint ami lehetek becsomagolva emberkoze evek hamlanak le rolam a gyermekbol es rancok olvadnak ram a napsutesben vagyok csak mert lennem kell ami ott nemcsak az en kezem ami ott nemcsak az en meglatasom (szemem) ami ott nemcsak az en nyelvjarasom ami ott nemcsak az en fenekem keresem is meg meglelem is reszketek is mert veszthetem is egyszerre ami vagyok ugyanakkor azt ami lehetek annyira oszetettt hogy bogba rakva soha nem oldja azt se kreativitas es elsuhintas vegkepp kiszamolgatas keresem hogy ne erolkodjem keresem hogy ne akarjak kersek hogy letehessem A Gondviselo Marokba koztuk kozbe korbe (legalabbnyi szoknyi en is)

olvassókk

várom hogy változzon állok hogy változzon nem történik telik mulik ugynaz sugároz Akkor kellenék ha soknak vagyok Akkor lennék ha sok utánoz ÉSbe DEbe trend diktaló de maradtam abban a sorokba lapokba hangokba zárva egy árva sarokba az örökkévalóság méretübe betűrét ezbe nem vannak szaklektorok meg doktorok meg settenkedők, még! csak egy barnás hátteren be-tűk

most

kellene valaki szónak csendnek hátnak egy félnek... lenne valaki egy mesének akár a szörnyeteggel párbeszélni?

szükség, állapot, helyzet

van párnám takaróm magam melege tüze szükségem van Istenre de jól vagyok ezt nézd nincsen egyebe mint betege húsa vagy csak lelke sem szüksegük van Istenre én ismerlek is nekem van is már csak többet ismerni már csak többet akarni tudhatok. van ahol Nincs hol a semmi már kincs az én kidobott semmiim... habzik illatozik a vizem van ha cseppen valami büszkeségből önkéntesből az a túlélni korty egy valakinek ott van szükség Istenre mint rosz fogukra cérnával kihúzni úgy életüket elsemmizni azoknak igazán szükségük van Rád, nyavajgok sajnáltatom többletelvesztésem. mint hübele vagy rózsátlilát látni tübele szerekkel a legjobb hivatás elmérgezni az életet ott van igazán szükség Istenre, boszankodom hogy ottmaradt a csipa. a béke helyett réke féke méke déke minden más pótlékszó helyetbesíti ezt vagy puska meg robban ott van szükség az Istenre, ráordítok a telefonomra mert dél és kelt. Jobban elfogyott a messzi ha volt is mint Mátyás királyban az ökör szarváig csak magamat látom orromra fagyott tükörben egy kisUra(n)t az élők közt -miért, kit fog zavarani ha nem lesz a négerben lakó a sorstalan vagy én annak ide Isten ide férsz-e még? (nagyobb szükseg mint az enyém....:)

üzenet az arcomnak

két ököllel születtem meg egy lelket örököltem látod a jobb kezem látod a bal kezem öklöm figyeld annyira kényelmetlen mindkét kezem annyira véletlen mindkét kezem ha üt tör ha sütök. rózsadombon fellegváron ágaskodom rothadáson elmuláson rágódom öklöm figyeld annyira ottvagyok mind az öt begyemben annyira vagyok mint a másik öt újamban ha csiszolok ha koptatok velük egy mintaszerüt velük egy marha tüt öklöm figyeld csak annyi az enyém csak annyi vagyok én mint ez a két küllő összesen szinpadon

mekkora kereknek leszek elég...

aki nem fél amikor öklömre néz a szelidebbre vagy a csurdéra jobban naiv hogy csak egyiket nézze ez az ember már szeret! a többi utánozza amit látni szeret csak egyik kezem

szavakkal vásárra

szzavakkal mondok olyat ami kicsivel később nem is igazak már talán bántanak is. szavakból irok olyat ami hirtelen sántit dáma rángat rongy akár az erzések(érzéseim). belőllük szórom szólok bontok egy blúzból mintát. el ki. egy más világba divatnak... a kérdés: merek e más más más csikokat szeretni vagy csak önfejüen a tükörből hiu érzéseket összeirok visszairok az életem elköltöm barna pontig eltöltöm barna pontig elölöm(szójáték:)

sorok a vers miatt

megkerestem egy rakás helyet olyat amire mondhatod bátran ez más, pocsékolás meg nem magyar nyelvalkalmasság. akartam furcsa meg korcsma szag is, eldőlt lámpaálványok is hogy legyenek benne, lilakék tanunak, tesséknek, lásséknak.(tolem-nektek) És hittem abban, ha hallottam hajlamos vagyok a nagyra És játszik ez velem mint páratlan zokni a mást lábszárra hordom is csak szavaknak, méginkább a hivatásnak. látjátok szókkal izgalomban lakjátok szókat hajamban de osszeirom, és mindegyre is fordulok akár, csakhogy érjenek már be vagy ki..., amit nem is unok tudok fujtok olvastok, vas lovak szerüesen meg aláhuztok álmos pecséteknek.

ajándék apámék örökség

kaptam ajándékba a szót ebból adok kaparok magambol odaégett falakrol a koromból amit én is már látok a közönségrőliekhez: nem keresem senkinek a kezét szemét a fenekét, hogy témát rakjanak meg nyakamba jármat, innét fújni újnyi vonzatokat!(be izmusokba) csak szépen egszerüen tovább is maradok bolondja a keresztnek szeghely a marokban nemcsak évente következthetőtesség: megirok az nem elosztom csak megosztom kivágom a búzás zsákot a mezőkre szórom ha már utálom a posvadt és rothadt szagú öltönyökben a megrendezetten elcentizett életeket, főleg morzsáikat...!(egyebet is)

ami mar szuletesemtol tortenik

olyanyira egyforma alakok

a kisautók és a mesék

hogyha kinyitok egy ablakot

a csillagnevek szükre görbék

nem örörmné vagy kegyelemnév

minden lentjáró és alantos

minden egy hasonló hibásos

minden másképpen járatos

minden kicsépelt és zaccos

minden csak fajda.lomos

persze mondhatom ha hagyom

a kismadár tenyerembe fészkel,

s azt is csak egy érzésbe tuszkolom be

mint a történelem kijelentem : ehez ész kell!

és rajta csüngök velük büszkélkedem

de faj hogy többet ilyet nem fürkészkedem

ráhagyóan megtörve kifeszítve

beletakarózom abba a falakba

amiket magam körül építettem

hogy senki ne ismerhessen

mást mint az eseményt a lapokból

vagy: a semmit vagy jot utószókból

megszámolt esőket és összeírt

felhőket számbavetten engedem

hogy körém gyüljenek, ázott lenni,

pocsolyas csak pontra pontosan

unszolva és aszaltan megboldogulva

az örökkévalöságig percboldog maradni

Míg arcunk nem lesz

mindig csak gondolok mint az ember azt legtöbbször hogy mit gondoltok ti rólam minek tartotok közhelyesbe parkolok és próbálom rakott vagy üres szekereteket Hammereknek látni mintha láttatni szeretnétek csak akkor mozdulok kulcsrafordulok amikor már nem hat meg se hammerekben farmeretek még nem is a nitrós ábécétek és ezután van elég időm venni tükröm venni tükből egy fazont szembenézni magammal jobban mint reggel, sminknél! amikor egyedül semmi rongyban göncbe görcsbe velem megbarátkozom S ott a téren csak akkor unatkozom ha már nektek is szép vagyok rogyva görbe-angyalok közt, addig meg keresem

halkan halva haltan

a csend nekem arra jo hogy kihalásszam onnét a rosszat mint vallásoskodók raktarból a férgeset a csend nekem arra jó hogy meglopjam magamtól a lehetőséget és a kellemest a csend nekem az a jó hogy több lehetek ha belehallgatok

in my secret life

éhes mosolyal nézem mi lessz holnapra mint tegnap valamik történik remélem csak megint a könnyeim verik szét a port a szót biztos van egy hely ahol tudok mit kezdeni velem vagy nem is kell, edzeni elég...,!,?,. -ide mi kell döntsd te el ha kell vagyok vérig

a piros auto

elkerültem a világba elkirándultam rokont latogattam egyszer mi tortent: elvittek de nem tudtak visszahozni figyeltem az utcat a hazakat de kulonosen egy piros autot jegyeztem meg amihez kepest tajekozodni akartam vegeztem a beszeddel az elszedessel indultam de AZ auto mar nem volt ott se kereknyoma se szine se szaga most merre vegyem? kit hivjak ha nem is ismerek senkit semmit botorkalok az emlekeimben is szinte mindegyre es keresem mi volt meg a piros auto mellett utcak házak templomok hidak egy ismeros arcig a mosolyaig csak es megkonnyebultem meg konybe ultem ha elképzelem a villamos-sint ami inkabb vitt volna haza megint tolna.

szok a veg igy nez ki

rakjatok markomba marjatok markombol faljtok markombol csak fogyok szorongok toprongok csak rogyok boromon az odaegett a fustjet erzem a felho aztatna martva az abszurdba

százötven

egy repülő futón álltam kalapban egy kerülő úton jártam magamban csak a por ragadt hogy megtöröljenek csak a csik maradt hogy megtalájalak reményem levélre töltényem gépre takarón pecsétje torkomon gödre olyan közhelyek mint történelmek olyan röhelyek mik megtörténtek

...

egy nagy kerek vagy görbe a szép napom vagy csak kerek, öregebb? kiváncsi merek lenni, Szerepre mi kellemesre abroncs!

az igazsag az

még akkor sem vagyok igaz ha annak latszom még akkor sem leszek igaz ha annak latszom

karban

egy karban jó pihenni egy karban jó énekelni egy karban jó figyelni egy karban jó ottlenni

ma csak álmodom róla

az álomhegyből bányásztam mikor rámorditott a szerelem és a gépfegyverrel hirtelen lepet hogy arcom fagyott lett rajta azok a vonalak amik elárultak hogy mi célból kutakodom és mi okból mocskolódom s mint kis ficam ottmaradt egy nagyobb helyett a tudat hogy ezután sánta lettem és takarókkal kel világra keljek nem szerncsevel sem kis tarisznyával hanem valami szokot pokróccal csak mert nekem roppant egyszerü középszerüre játszam a szerepem és nincs hatalmam és hiába akarom magasabb szinten járni csak almodom de akkor sem engedem jobban ásni jobban szeretni jobban lyukas lenni vállalom egy jobban játszott játékért (az lenni aki akarok)

ha már élek

jó vagyok mint reggele a napnak csak mindig követni akarja takarója az este közbe megrak tele mindennel, csak ritkán latom és tudom megválasztom hogy mivel... maskor fájni tud hogy rámszakadt a levele a szentnek és lázadok a békességgel a humorral a láz a béke a humor ellen hogy legyen belőlle nekem jusson a minden mellett egy csókra egy szóra a napban jóra ha már élek

pár éves ars poetica

a hosszú sorokban még nem vagyok a félkövérekben még csak a disz a többi masik félmaroknyi szó egy darabig csak zászlón vicc

az ember boldog

minidg a csók előtt vagyok szerelmes meg utánna akkor boldog hogy onnét hordom minden ritka szép emlékem ha homlokirányt becézhetem a királyi fenséget

a francia

kergették mint étvágy a jobb jövőt loholt magányával csontlábakon aztalomhoz versek érzések mint fogoly a levegőben (P.J. A francia fogoly-ra)

imaest után

hinni akarok ennyire bátor hogy kalandok és ne kudarcok virrasszanak bennem hogy reggelre vagy félek és keveset hiszek de inkább ébren pihenek s igy megmarad a tegnapi csodakep ha nem latom ázom es rázom magambol ki a jót ez mint jatékok szenderegnek ajzottan kegyesen valamék, porondozik bolondozik velem ok, hogy az elmélet a rólla tudás felkavar mint lágy szélséta a mindegy utcát s nem porzik...

en is vagyok egy hasonlo

azt mondjak kolto de nem akarom elhini mint roma azt a szagot ha hord hatara zabot de a kacer tetszik a szep no is fekszik a kegyelem is veszlik egyben lilasra fest ki talan ezert mondjatok pedig csak tajekozodom es a pofonokat ragasztok egy viragfuzere aggasztok nem hullik el nem ragad fel csak a hulla csak a dudva ez nyoma talpamnak ez szaga ruhamnak ez fenylik szememnek barsonydus betukedvem