mikor ki vagyok én

voltam valaha otthon nálam,
vagy csak szomszádoltam
a tekintetekben és
a viseleteitekben?

nehezen érkezem meg hozzám,
oda, ami saját szabadság,
mi nem birtok, hanem,
a levés gödre!

törődjek velem,
másoknak beszéljek róla?
de újra szem-lesütök,
ha valakinek ez sikerült!

összesités az első (Black & Rainbow) kiállitáshoz

A blogot megtekintette 5 246 látogató.

Naponta 1000 ember elment előtte, plusz a vendégek.

A tárlat 2010.11.06 15:43 évtől, naptól, perctől vált megtekinthetővé,

A tárlat 2011.02.25 13:11 évig, napig, percig volt megtekinthető.

Megírtak egy sajtó közleményt az eseményről. 

A MODEM (Modern és Kortárs Művészeti Központ) egy VIP kártyájával körbejárhattam a kiállításukat. 

A facebookon volt aki like-olta a készített plakátot és az eseményt. 

Volt aki a kiállításhoz készült brosúrát hajtogatott a tárlat előtti pulton.

Volt aki kommentárt fűzött a tárlat mellé: 

"ITSH-s dolgzóként alkalmam volt többször is megcsodálni Ruben képeit a galériában.A látvány hatására különböző érzések kerítettek hatalmukban, de az már az az első alkalommal nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ezek az alkotások közel állnak hozzám is. Nem is csoda, időközben kiderült, hogy ugyanabból az országból származunk és valahol ezt az érzést véltem felfedezni a képekben is: a Hortobágy című kép számomra a Szilágyságot idézi fel, a Csendéletben pedig a kolozsvári tavaszt érzem.Giacometti illetve a Béke c.festmények a modern világba repítenek és valahol tudatosítják bennem, hogy egymásra vagyunk utalva és útjaink keresztezik egymást annak érdekében, hogy egymástól tanuljunk. Ugyanebben a modern világba kerülhetünk A Helyzet börtönébe ahol a reménytelenség és pusztulás illatát a Halál rózsái idézik fel bennem.Itt jelenik meg a Szegény öreg ember is, egy festmény amely színvilágában az időskori vénák képét eleveníti fel bennem, illetve egy egész élet megpróbáltatásait összegzi. Kedvencem az Anime Anime lett, nem hiába ez a kép került az első helyre: hangulata és színvilága egy békés és gondolatmentes életérzést szimbolizál.

Ezúton köszönom meg Rubennek ezt a szivárványt, amivel néhány hónapig körülölelte az ITSHs dolgozók mindennapjait.

Tímea Ambruzs 

 Assistant to Head of TSS Nearshore Operations Hungary"

Készítettek velem egy INTERJÚT: 

Bizonyára sok kollégánk tekintete akadt meg az ITSH galériában kiállított képeken, melyek Bántó Ruben alkotásai. A tárlat Debrecenben 2011. január 08-ig lesznek láthatóak.

Mikor kezdtél el festeni? Mikor érezted azt, hogy ez a Te világod?
Már kisgyerekkoromban magával ragadt két színnek a világa: lila és a barna. Vidéken nőttem fel a Szilágy megyei Tövisháton ahol a kreativitásom abban nyilvánult meg, hogy bogáncsból készítettem absztrakt formákat vagy faragtam különböző tárgyakat és sajnos megesett, hogy az alkotási lázban néha magamat is. Érettségi után a Kolozsvári Bölcsészkaron folytattam a tanulmányaimat. Verseimből ez idő alatt folyamatosa megjelentek különböző folyóiratokban, de idővel éreztem, hogy a bennem lévő gondolatok és érzések kifejezésére nem a szavak világa a megfelelőek. Amit láttam és megtapasztaltam, ami történt velem a színek és a formák segítségével tudtam igazán kifejezésre juttatni azt, ami bennem történik. Az ösztöndíjam révén Angliába folytattam tanulmányaimat ahol egy évig teológiát tanultam, időközben festészetet illetve egyszerűen azt, hogy hogyan nézzem és olvassam a festményeket. 2009 szeptemberében újabb három hónapot töltöttem kint, amit már csak a művészetnek szentelhettem.
Milyen érzéseket, gondolatokat szeretnél vászonra vinni?
A képeim annak a terménye, ami bennem zajlik, és ami történik velem a mindennapok során. Kifejezve azt, ami a helyem a világban és az emberek között és saját magamban is. Ennél fogva egy-egy szín, piros, fekete vagy éppen egy csík a vásznon nem ok nélkül kerül éppen az adott helyre; és mára már megérett bennem az a fajta bátorság, hogy megmutassam magam. Nagyon különös volt számomra az az érzés, hogy én is adhatok valamit, mint Munkácsy vagy Picasso – és ezt egyáltalán nem büszkeségből mondom.
Mindig meg szoktam figyelem azokat a reakciókat, amit az emberek szemében fedezek fel, miközben megnézik egy képemet. A szemükben lévő csillanásból vagy a féltékenységből tudom, hogy jó úton járok, nem vagyok mindegy és ez pozitívan motivál engem.
Ne haragudj, de önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogyan tudod ezt a két különböző világot összeegyeztetni?
Az SDM -Supportnál changek-kel foglalkozom, nem tudom, hogyan alakul az életem a továbbiakban, de most nagyon jó így. Ez a környezet egy biztonságot nyújt nekem, egy teret, biztosit, hogy szabadon alkothatok. Ráadás főleg az, hogy ezen a téren is megfelelek az elvárásoknak.
Mi lesz a képek sorsa a kiállítás után?
Az egyik kép visszakerül a Hatvan utcai galériába, ahol a képeket bekeretezték. Dobi Bea és Horváth Ambrus segítségével – akik az itteni kiállítás megszervezésében is segítettek – támogatnak abban, hogy a képek Budapesten is bemutatásra kerüljenek. Talán lehetőségem nyílik arra, hogy a MODEM-ben is kiállítsak. Egy dolog azonban biztos, hogy értelmét látom a munkámnak és a 23 évemnek, akárhogyan is alakulnak a képeim sorsa. A festményeknek, a munkámnak értelme lesz, ha csak a barátaim nappalijában találják meg a helyüket és ez nagyszerű perspektíva.

Köszönöm szépen az interjút. A munkádhoz további sok sikert kívánok.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Aller Wahrscheinlichkeit nach haben schon viele KollegInnen die Gemälde von Bántó Ruben gesehen, die in der ITSH Galerie noch bis zum 08. 01. 2011 ausgestellt werden.

Wann hast du mit dem Malen angefangen? Wann hast Du gespürt, dass Du dich in dieser Welt wie zu Hause fühlst?
Schon als Kind haben mich zwei Farben: lila und braun hingerissen. Ich bin auf dem Lande in Tövishat im Komitat Szilágy groß geworden, wo meine Kreativität sich auch dabei zeigte, dass ich aus Disteln abstrakte Formen geschnitzt habe und manchmal war ich so begeistert, dass ich mich selbst geschnitten habe. Nach dem Abitur habe ich in Klausenburg an der Universität weitergelernt. Während dieser Zeit sind meine Gedichte in verschiedenen Zeitungen veröffentlicht worden aber mit der Zeit ist das Gefühl in mir immer größer geworden, dass ich meine Gedanken nicht mit Wörtern zum Ausdruck bringen kann, sondern dass was ich erlebt habe, was ich gesehen habe, konnte ich am besten mit Hilfe der verschiedenen Formen und Farben ausdrücken. Mit Hilfe eines Stipendiums hatte ich die Möglichkeit ein Jahr lang Theologie in England zu studieren, daneben habe ich mich noch mit der Malerei beschäftigt und ich habe gelernt, wie ich ganz einfach die Bilder der berühmten Maler beobachten soll. Ab September 2009 habe ich wieder 3 Monate in England verbracht und konnte mich vollkommen der Malerei widmen.
Was für Gefühle und Gedanken möchtest Du durch deine Bilder zum Ausdruck bringen?
Meine Bilder sind die Ergebnisse meiner Gefühle, was sich in mir abspielt, was ich während des Alltags erlebe. Sie drücken meinen Platz in der Welt, zwischen den Menschen aus und wie ich mich selbst einschätze. Dementsprechend sind die Farben: rot, schwarz oder ein Strich auf der Leinwand nicht ohne Grund dort. Heute bin ich mutig genug mich selbst in dieser Form zu zeigen. Für mich selbst war das Gefühl etwas Besonderes, dass ich selbst etwas der Welt geben kann, wie Picasso oder Munkácsy und glaub mir, es ist nicht deswegen, weil ich stolz oder eingebildet bin.
In dieser Situation ergibt sich die Frage von sich selbst: Wie kannst Du diese zwei verschiedene Welten miteinander in Einklang bringen?
Bei dem SDM-Support Team bin ich für changes verantwortlich, ich weiß es nicht wie mein Leben in der Zukunft sich weiterentwickelt, aber es ist sehr gut so. Diese Umgebung gibt mir  die Sicherheit und Freiheit mich auf das Malen zu konzentrieren. Dazu kommt noch das gute Gefühl, dass ich den Erwartungen entsprechen kann.
Was passiert mit den Bildern nach der Ausstellung?
Das eine der Gemälde gerät in die Galerie der Hatvanstrasse zurück, wo die Bilder eingerahmt worden sind. Bea Dobi und Ambrus Horváth, die bei der Organisation der Ausstellung geholfen haben, unterstützen mich, die Ausstellung auch in Budapest zu organisieren. Ich hoffe auf die Möglichkeit, die Ausstellung im MODEM zu organisieren.  Eins ist aber sicher, dass ich meine Arbeit und mein Lebens für sinnvoll halte, unabhängig davon wie das Schicksal der Bilder weitergeht.  Meine Arbeit und meine Gemälde bleibt verständnisvoll auch wenn sie ihren Platz im Wohnzimmer meiner Freunde bekommen werden und das ist eine großartige Perspektive.

Danke schön für das Interview ich wünsche Dir zu Deiner weiteren Arbeit viel Erfolg.

Rita Dazert

Assistant to Head of TSS Nearshore Operations Hungary"

A folytatáson gondolkodom...