Csupán Egy Gondolat

Csupán egy gondolat
Meg ér száz másikat,
De mi van ha nem érkezik
Az az 1? Mint hegygerinc

Marad romlás nélkül,
Mert nem adatik neki
Az az 1 impulzus, ami végül
Magával rántaná a sok takarót;

De ha mégis úgy alakul,
Hogy az az 1 gondolat előkerül,
Akkor az omlott körülmény mesze látványos,
Engem ez frusztrál, de úgy becézem, hogy tanulás.

Illetve, ha elmaradna az az 1 gondolat, amit vágyok,
Akkor mindenkinél büszkébben vagyok a Flegma.
Mitöbb jelentéktelenül telnének el velem az évszakok,
De annyira, hogy név nélkül vegyülnék a cinterembe.

maradok a lábnyomban

ne maradj el új év, 2014
(megkezdeni, hogy elmarad?)
kell az az egy tűz
az az egy erő,

amivel merünk,
új célokat megpróbálni
új táncokat körbe mozdulni.

mert nem akarok belefordulva
félni itt belül, magamba
gubózni, mint dióbél nyüve,

hanem szeretnék haladni
bátran magasra repülni,
messzi, ahol a repülők szállnak.

hiszem, az én utamra rátalálni lehet
az én helyemre ülni sikerülhet
s az én sorsomat bevégzem.

hol van drága Mester
bennem a Te igaz mondatod
miért felejtem el,

hogy Te a ködnek
Teremtője vagy és Ura.
ugyan sokszor elhagy, amit tudok.

csakhogy kell lennie, elismerve és bizakodva, 
gondolom létezik az én sorsomnak
ajtaja, ezért be és át fogok rajta menni,

csak én most akarok
de én azonnal szeretném
én most akarom.

kínoz ez a gyenge önuralom
nyom ez a matt állapot
félek, nem is leszek jó.

nem lenne baj ha ledarál
az se gond, ha erre szánt
a Sors.

kisebb hely a lom,
aki vagyok és az elvárásom
nem lehet különb.

dacára maradok a lábnyomban
a kövér cipőtalpvirág díszben,
hogy hozzá tartozok.