Kivül Belül

azt amit látok,
azt amit hallok
tudom meg rólad.
váraidba tartod
otthon magad.

csak ___ihológus láthatja

megmaradok
ebben a biztos
csomagolásban,
amit látok,
amit hallok.

hogy a három éves sír
hogy a harmincöt éves remeg
hogy a háromszáz barát szomorú
amit látunk,
amit hallunk.

Kezdjetek el élni

Arra megyünk,
amerre találunk
valakit,
aki
megtalálta a maga útját.
ők a vezetők.
ők a slágerek,
vagy irányzatok és korszakok,
vagy vallások.
De ki van e mögött,
hol az ereje
a megtalálásnak?
mert hiszem és tudom
ezt a hatalmat
és az ellen-uralmat is,
aki elindít,
hogy feltaláljuk magunkat
és az utunkat,
egyszerre
minden ember
sorsát is.
tényleg könnyebb a zenémmel a számban a temetőbe elhallgatni?
tényleg felelek ha látnoknak születtem s ha alkotok?
mindent az örömért cserébe s a körmömért cserébe?
én akarok énekelni.
én akarok mondani.
akarok szólni világ, mondom, figyelsz?

Egy alkalom Egy pillanat

Ma kedd van és keresnek,

Holnap szerda és elfogytam,

Arra, hogy engem megismerjenek,

Mert vége a napnak, mint a tegnap.

A régiek is ennyit élhettek,

a gyűjteményt és a szorgalmat

ugyan abba a nadrág zsebbe,

hordhatták, mint jómagam.

-a bűvös tetsziknek,

és a vonzó nagyobbnak!

De akkor kérdezlek

Legnagyobb társam,

Mond el az embereknek,

Hogy mire való a hatalmad?

Hogy a napjaimban ne legyenek

Rések, amikor nem hallgatja

Az értelmem a szívemet,

És a szívem az országodat.

-hogy megmaradjanak

abból, amit gyűjtök!

Posztmodern Próféta

Legjobb egy év,
ha a tavasz hiányzik,
és legrosszabb az év,
ha az évszakok egymást követik.
Furcsa vizek,
meleg emberek,
sótlan levesek,
szürke fények,
megjelennek, 
de egy kevés mag
csak nem marad
véka alatt,
sem a sótartóba.
Én tisztább fény
akartam lenni
sokáig,
lenni a legjobb íz,
és az idő ahogy visz,
maradok ugyanolyan messze
a teljes fénytől
és az igazi zamattól,
hogy én is hátradőlve,
bőr-fotelből csak panaszkodom,
mást hibáztatok,
penge élre állítok:
vallást, papot, politikát és elnököt,
közben a világ a szemem előtt
kicserélődik.
nagyszüleim nem hinnének
már egy ilyen bolygóban...
Mindig vissza az alapokhoz
marad erőfeszítésnek és titoknak.
úgy, hogy nem számít
hányan vegyesek
és ki merre tévelyeg.
Mert nincs mindenkinél
igazság,
Nincs mindenkiél
hazugság.
Hogy fekete-fehér
határokat lehetne húzni.
De ugyanaz a názáreti a Gazda,
és mindenkinek ugyanaz lesz az idők teljessége,
Én kész akarok lenni akkor, és addig:
Legyen Világosság!
Legyen Só!

A soha nem hiresek

csendben nő az az erdő is,
ami nem lesz nemzeti park.

ott is úgy ölel észak felől a moha,
úgy markolja a mackó az idegent,
és úgy kerget egy makkot a vadegér.
az erdőbe, ami nem lett áram-drót-kert.

A legnagyobb ajándékaink, hogy mosolyogni tudunk és elképzelni!

van egy blogom
iró vagyok.
lehetnek elképzelni valóim,
ember vagyok.
ez már elég nagy
felelősség
tömlöcnél tágasabb kihívás!
érvágásnál sokkal bölcsebb!
vonat sínjeinél simogatóbb! 
Igy követem az évszakokat,
minden síp-dobtól estig,
és tetszik látni,
azt, ami még nincs,
de következik,
mint egy fekete-fehér C betüs kép a feleségem hasából.
igen, ez több mint a vallásaink,
ez a legközelebbi érintkezés,
a hatalommal, akiben rajzolunk.
sok modern után és világosodások után
mindig ez volt a legtöbb vallomás,
ha láttszott valami és az igaz lett,
abból amit megírtak a szavak,
mint a gyermekeim szülinapja.

Már egy ideje

Már egy ideje
nem írtam,
csak sírtam,
mint magányos télutók.
Már egy részem
elfelejtettem, a betűkben
a tengereket és a szélsimogatást.

De kicsit az élet ahogy gyúr
és megmutatja magát
úgy látom a világok
sok-szögből-csiszolt-lehetetlen-mind-felfogni oldalait,
De mégis lenyűgöz ez a mérhetetlen mesterien-illik-szerepek,
szép, és kíváncsibb leszek, ahogy az enyémet
törekszem feltérképezni és felkutatni,
mint a csodaszarvast.

Talán még az Isten is közeledik, így fürkészve az életet,
mint vizsla a gazdit, vagy őrök a reggelt.
Ezért sok nap van, amikor
mosolyog a tükör velem szemben,
amikor csak jóval utána értem meg,
hogy mennyi jó történt ma velem.

Nem pozitív lettem, hanem óvódós újra.