Oda visszakerülni

keresem az életnek az értelmét,
keresem és megtalálom,
rátalálok idővel,
amit megváltoztatni kell,
akár biztosan,
ugyanis a fájdalom kikezd
minden szuper dolgot,
amit elképzeltem,
hogy az a teljes
és igaz
és jó filozófia lenne!

ott, akkor is megáll,
és a makacs bátorságunkat
is magával sodorja
egy marék földnek az árnyéka.

ennyi lett volna...
ennyit lehetett csak...
mindenkinek igaza volt, végig...
senki nem tévedhetett...
mert mindenki egy-helyről valósi...
oda visszakerülni, talán az egyetlen,
ki nem mondottan a legmélyebb vágy...
és csak ennyi lett volna a feszengés...
ennyi a legfontosabb elméletháló...

Nehéz ismerni a könyvet és a betűt

az üres sorokba miért keressek,
a könyvben aminek címe se betűje?
nem is nézem azt,
amire vágyok,
nem is keresek olyat
amit szeretnék,
önző polcokat
nem akarok megtölteni
magammal
és amit másoktól tulajdonítottam.

üres sorokba miért keressek
könyvbe bújtatott címet és betűket?
nem is nézlek,
hanem csak járom,
azokat a napokat,
amikor szusszani
lehet,
amikor simulni
lehet,
amikor szeretni
lehet,
-nekem.

és azokat a kallódó kőszobrokat,
neveket, amik
belőlem is ugyanolyan
mozdulatlant teremteni akarnak
őket nem is látom
nem is hallom
de erős a vonzásuk
mert magabiztosnak tűnik
és fontosnak, ami jó lenne,
ha nekem is lehetne.
Nehéz ismerni a könyvet és a betűt
Nehéz élni veletek együtt.

Pascal ürje

valami figyelmeztet,
tudom, és érzem,
de nehéz hallgatni
és alkalmazkodni
mindenkihez.
ballagok tovább,
kullogok lomhán
magamba
mindenkihez
egy szóra
egy youtubra
egy facebookra
egy otthonért.
valami tudja bennem,
hogy mit keresek
de belapátolom
a gödrét mindenkivel.
valami mégis nem hagy
nem enged és milyen jó,
hogy elnyeli a sok szemetet
amivel befedtem a múltam,
a jövőm és a lelkem.
nem lehet takarni
nem lehet takarni
nem lehet takarni
túl mély ahoz,
hogy betöltené valami is.

Elhívás, feladat, életcél

kellet nekem
mint mikulásnak
a szerepe
kellet nekem
a piros
a szán
a feladat.
nem is bánom.

Legutóbb még nem mondták nekem hogy mozduljak,
akkor jó voltam, úgy ahogy talát a helyzet.

páncél, cérna, arany, nyak, kanál, láda.

hidegből levegő, melegből élet, napból mezők,
sárból tégla, romból lakás, világtalanból világ.

kellett nekem,
mint miki-mikulásnak
a szerepe
kellett nekem
a piros
a szán
a feladat.
még mindig nem bánom.

Nekem sok és fontos

Nem hittem volna
azt sem, hogy igaz.
mert, amit nem
magamban álmodok
az valóság lehet,
olyan, amit
előre nem látsz,
nem gondolsz
és kicsit hiszed.
hanem csak szösszenet
pihe és szél-hordott por,
ami kezdetnek lényegtelen
takarva hömpölyög
és egyedül.



Nem hittem volna,
azt sem, hogy igaz
mert velem történik,
a sorokkal a betükkel
a szavakkal a világommal
a gondolatokkal a lényeg.
piros esernyők
béka-zöld és francia-finom gondolatok
lila nyakkendők,
titulusok és kötetek!

várjatok és szeressetek
mert ez az Álom,
ami valóság.