2010-05-13

az élet

hosszú az élet
mert hol a vége
ti halottak (?)

parasztos angyalok
malasztos parasztok
akik a lakók

rövid az élet
mert van vége
ti élők

hosszú vagy rövid
megannyi szópár
élet vagy halál is

mégis nevem írni fog
utánam kőnyomtatóval
ti majd olvassátok

2010-05-10

ők és én társalogtunk

feltámadtam
a latens közömből
a huszonnégy-órás bőrömből
olyannak mint voltam
s annak ami leszek

nincs különbség magamnak mert
nincs idő egyéb kellékek nélkül
hanem másoknak egyértelmű a ránc!
ezért piros zászlókat lengettek
protestáltak s éljeneztek
ők és én társalogtunk ma

hallgatom az ismerős beszélgetést
végignézem az ismerős felfordulást
kicsit szeretem valamennyire való
emlékszem milyen volt
emlékeztet akaratom ellen
emlékezünk hogy különleges

bárány-szelíd meg költőbolond
süteményszerű meg konyhaszagos
meg tapsok és felhők és kilométerek
Mert akinek van, annak adatik, és az bõvölködik (Mt 13,12).
mondja a Biblia
beszéli az élet rajtunk keresztül
a huszonöt évem: iskola, hülyeségeim, hogy még élek
a történelem: Ady Endre, Bethlen Gábor, s az összes mártírok

ma születésnapomat ünnepeljük
nincs háború és van mit együnk

2010-05-06

Beszélgetés Víg Attila kortárs festőművésszel

A bevezető mondat a következően irja le, hogy ki is volt Víg Attila. Nagykanizsán született 1966–ban. Ő maga vasárnapi festőnek tartja magát és nem is végzett festőművész, de olyan mester tanította mint Szekeres Emil, aki Kmetty egyik kedvenc, még élő tanítványaként őrzi azokat a hagyományokat, amik Kmetty generációjára jellemzőek voltak.

Egy néhány kérdésre válaszol a festőmüvész:
Hogyan lett egy színházi és televíziós rendező festőművész, mit jelent számodra a festészet? Miért választottad mesterednek Szekeres Emilt? Igaz, hogy Kmetty János növendéke volt? Mennyiben hasonlít festői stílusod Szekeres Emil festészeti stílusához...? Mi a véleményed a mai legfiatalabb kortárs festőgenerációról és munkáikról...? Mik a jövőbeni művészeti terveid a festészetre vonatkozóan?

forrás: http://www.vigattila.eoldal.hu/oldal/art-press-interju

Interjú Istennel...

- Gyere be! - mondta Isten. Tehát szeretnél interjút készíteni velem?

- Ha van rá időd - válaszoltam.

- Az én időm örökké tart és elegendő arra, hogy bármit megtegyek. Mit szeretnél tudni? - mosolygott Isten.

- Mi az, ami leginkább megdöbbent az emberekben?

- Hogy megunnak gyereknek lenni, siettetik a felnőtté válást és aztán arra vágyakoznak, hogy újból gyerekek lehessenek. Elveszítik az egészségüket, hogy sok pénzük legyen, azután elveszítik a pénzüket, hogy újból egészségesek lehessenek. Hogy aggódva gondolnak a jövőre és közben elfelejtik a jelent; olyannyira, hogy sem a jelennek, sem a jövőnek nem élnek. Hogy úgy élnek, mintha soha nem halnának meg és úgy halnak meg, mintha soha nem éltek volna...

Isten ekkor megfogta a kezemet, és egy ideig csöndben ültünk.

- Mint szülő, melyek azok a leckék az életben, amit szeretnél, ha gyermekeid megtanulnának? - kérdeztem.

Isten mosolyogva válaszolt:

- Szeretném, ha megtanulnák, hogy nem bírhatnak rá senkit arra, hogy szeresse őket. Amit viszont képesek megtenni, az az, hogy engedjék, hogy mások őket szeressék. Szeretném, ha megtanulnák, hogy a legértékesebb nem az, ami a kezükben van, hanem az, aki az életükben van. Ha megtanulnák: nem jó magukat másokhoz hasonlítani, mert mindenki egyenként lesz megítélve, saját élete, cselekedetei, nem pedig összehasonlítgatás alapján! Szeretném, ha megtanulnák: nem az a gazdag ember, akinek többje van, hanem az, akinek kevesebbre van szüksége. Ha megtanulnák, hogy csak pár másodpercbe telik, hogy sebeket ejtsenek valakin, akit szeretnek, de hosszú évekig tart begyógyítani ezeket a sebeket. Ha megtanulnának megbocsátani azáltal, hogy gyakorolják a megbocsátást. Ha megtanulnák, hogy vannak olyanok, akik nagyon szeretik őket, csak egyszerűen nem tudják, hogyan fejezzék ki érzéseiket. Ha megtanulnák, hogy ha két ember nézi ugyanazt az eseményt - tejesen különbözőnek láthatják. Ha megtanulnák, hogy egy igaz Barát ismeri őket, mindent tud róluk... és olyannak szereti őket, amilyenek. Ha megtanulnák, hogy nem elég az, ha mások megbocsátanak nekik, de saját maguknak is meg kell tudni bocsátaniuk önmaguknak.

Ültem egy darabig, élvezve a pillanatot. Majd megköszöntem neki a rám fordított időt és azt, amit értem és családomért tett.

- Itt vagyok a napnak mind a 24 órájában. Csak annyit kell tenned, hogy hívsz, és én válaszolni fogok.

A szemembe nézett és még ennyit súgott:

- Mindig emlékezz rá, amit most mondok: Az emberek elfelejtik, amit mondtál vagy tettél, de soha nem fogják elfelejteni, hogyan éreztél irántuk és ez mennyit jelentett számukra.

Forrás: JEL-IGE 2000.

2010-05-04

ember-embert játszani a legnagyobb

megépített a mérnök-ember
felhőkarcolókat
feltalált az orvos-ember
gyógyszereket
megtervezett a katona-ember
háborúkat
pillogunk az egyszerű-ember
hogy mekkora a haladás

de az összes cicomát
a gyűjtött vagyont
a megőrzött centeket
egy halálközeli élmény
egy halálos betegség
mellékesre formázza
száraz nem fontosra

a hírességből lett beteg-ember
csak élni akar
az előkelőből lett beteg-ember
életbe maradni
az egyszerűből lett beteg-ember
hálapénzt kölcsönkérni
de a legnagyobb ember-embert
előadni