9. nap, Ez nem vers

Aki időt nyer, életet nyer.

Ez New Vers

Maradj otthon.

Használd ki arra, hogy tanulj.

Rakj rendet magad körül.

Csinálj pénzügyi tervet.

Csak egyszerűen tervezz.

Ugyanolyan a helyzet, mint bármi más,

ami elkezdődik és befejeződik.

Koronaboom: veszély vagy lehetőség?

Országhatárokon túl is együtt, online.

Azt csinálni, amit eddig halogattam,

most meg lehet csinálni, idő van!

Vakon gépírni, mert nekem az hasznos…

mert mindig van egy 10x jobb szemszög.

Koronavírus 8. nap: Van különbség

Különleges és furcsa időket élünk meg, mindenki, csakis remélni tudom, hogy a sallangot mind lefaragja rólam az előttünk álló időszak, hogy ami kevésbé fontos ma, az majd mind eltűnik és egy igazabb életet fogok tudni élni, miután mindez lejárt, mert lesz ennek vége is. Mert van vége. Mert ez nem a vég. Mert van jövő, velem vagy nélkülem, a fiam és az unokám élni fog! Ezt tanultam nagyszüleimtől:

Az élet az úr.

Mert van Isten, lesz tavasz.

Van különbség

Abban, ahogy megszülettünk, nincs,

mert tervezett és akart az Élet.

Abban, hogy meghalunk, nincs,

mert akartam tudni, hogy milyen élni!

A szorongásaink súlyában különbség van,

mert megválaszthatom, hogy cipelem…

Írni akarok, minden nap, addig, amig ez tart.

MERT van különbség, hogy egy Istenben hívő

Ember hogyan viseli magát a bajban.

Én, érteni akarom a bajt,

És NEM a bajt akarom látni.

Én, élni akarom az életet,

És NEM rettegni a holnapot is.

Mert kell lennie másképpen. Van.

(Meghalni könnyű

Élni nehéz)

Választom a nehezebbet:

Élni akarok! 

Az életet hirdetni, így:

most otthon ülök,

most együtt működök,

azokkal, akik az életet tartják,

és nemcsak a halált osztják.

Nem egymás ellenfelei vagyunk.

Nem egymás harcos társa.

Nem egymás vize a lelkesedésére.

Élj

Tervezz élni.

Tervezz holnapot.

Mert, aki decemberbe csodálatos, tanácsos, erős, örökkévaló

Most miért lenne kisebb, kevesebb, eltűnve?

Miért gondolod, hogy máshol kell keresni

a nyugalmad és a reménységed, a holnap felől?

Miért szorongsz magadba, még több halottal több veled!?

Nem látod, hogy a halált emlegeted?

Nem látod, hogy ugyanakkora a tavasz ereje,

Mint tavaly is volt és jövőre is lesz és ezer év múlva?

Kellj fel, aki hiszel,

Állj talpadra.

Miért szorongsz,

Miért csüggedsz,

Miért félsz...

Számold ki.

Értsed meg.

Miért hirdetnéd,

Miért gondolnád?

Emlékeztetnek, hogy költő vagyok!

Mindenre is emlékeztet, olyan ismerős a hangja,
mint a régi barátnak, mondja, hív, hogy írjak.
Nem mást, nem utánzást, hanem magamat,
a saját történetem, úgy, azon módra.

Szívom magamba
és nem mindig jól
akarom gyorsabban megérteni,
de nem hagyja, makacs.

Udvaromba omolva otthagyva
a nagyobbnál nagyobb álmokkal,
én alig hallom, amikor azt mutatja nekem,
hogy a valóságnak van saját mintázata,
amit az Élet sző, időzít és cifráz.

Nem hagy előre rohanni, hátul maradni,
a nagy sokasággal sem tudom kicselezni,
a saját történetem, nem hagyja okosban megoldani,
hogy bizonyára felnövők, s a sorsomat élem elétek.

van, hogy kegyetlenül megránt, visszahúz, hozzámér,
sejtet, délibábnak öltözik, már-már kitapinthatom,
van, hogy Mindent Értek, de csak ott járok, ahol Ember
járt már és járni fog, mégis különleges ez a férfiú iskola.

Apám

Apám, ma hatvan éves,
és a világon senki nem tudja
ezt, csak ő és én!

Igazán csak ő él, meg én, és a fiam.
Más nem volt, nem lesz. Vagyunk,
hárman a világnak, egy sorsa.

Mindig ennyien, az országnak,
ami ott fenn van, és talán
ránk is vár, amit senki nem talál,

Mindig ennyien, az országnak,
ami ott fenn van, és ránk is vár,
és senki nem ront el, talán,

Mindig ennyien, az országnak,
ami ott fenn van, és ránk is vár,
és senki nem ront el: ágyúszó, jégvarázs.

Én sorsodba jöttem tavasszal, és megyek,

utánam jönnek, miattad ők. Gyermek,

fiú, férfi, a Mennyországig, ezek.

Jó Volt Melletted Felnőni, Megöregedni, 

Elmondani, hogy az Ég Magas.

bár azt mondják, ez nem igaz!

...ott jártak, ők, a repülők,

benne ültem, én is láttam. 

Apám, ne félj! Igaz.

Fiad, Ruben.

Fiam, Simon, Ábel,

és Virág.

Nagylelkű akarok lenni

Megkérdeztél?
Látod azt, amit én látok?
Tudod azt, amit én se akarok?
Csak beszélsz, csak ítélsz.

Betakarsz árnyékkal,
Lopkodod, azt amivel
Mindketten többek lehetnénk.
Csak elfedsz, csak színjáték.

De csodálkozol, amikor
Neked kevesebb, nekem
Kevesebb mindenkinek hiányzik.
Csak más, csak ugyanaz.

Ha lehetne én tennék érted, ennél többet,
Visszaadnék, hogy megszerezd
Az örömöd, a boldogságod,
Csak hogy királynő lehess, csak Te.

Meghajolnék,
Hátamra engednélek,
Felkarolnálak,
Csakhogy álmodj, csak élj.

Reggelre minden kiderül

Amikor jól akarom és jót akarsz,
Befordul egy utcába a gondolatom,
És a különben jót áhítom, akarom,
Elindulok felé s megkérdezem: akarsz?

De ugyanolyan csendben vár nesztelen,
Ismét megkérdezem, de csak hallgatás,
Még közelebb érek, annyira, már észlel,
Majd fel robbanok. Hol a rábólintás?

Vajon mégse kellett volna bekanyarodni?
Egy angyal szólított, vagy a hiúságom?
Még nem tudom, most ezt még nem tudni,
Egy angyal szólított vagy ez a rutinom.

Nem akarom elrontani, buta-vak-süketen,
Együgyű embernek maradni, de bátornak,
És bízva a jobban, merészen a zömében.
Lefekszem, hogy felébredjek. Nagyra tart.

Reggelre Minden Minden Kiderül

Amikor jól akarom és jót akarsz
Befordul egy utcába a gondolatom,
És a különben jót áhítom, akarom,
Elindulok felé s megkérdezem: akarsz?

De ugyanolyan csendben vár nesztelen,
Ismét megkérdezem, de csak hallgatás,
Még közelebb érek, annyira, már észlel,
Majd fel robbanok. Hol a rábólintás?

Vajon mégse kellett volna bekanyarodni?
Egy angyal szólított, vagy a hiúságom?
Még nem tudom, most ezt még nem tudni,
Egy angyal szólított vagy ez a rutinom.

Nem akarom elrontani, buta-vak-süketen,
Együgyű embernek maradni, de bátornak,
És bízva a jobban, merészen a zömében.
Lefekszem, hogy felébredjek. Nagyra tart.