Reggelre minden kiderül

Amikor jól akarom és jót akarsz,
Befordul egy utcába a gondolatom,
És a különben jót áhítom, akarom,
Elindulok felé s megkérdezem: akarsz?

De ugyanolyan csendben vár nesztelen,
Ismét megkérdezem, de csak hallgatás,
Még közelebb érek, annyira, már észlel,
Majd fel robbanok. Hol a rábólintás?

Vajon mégse kellett volna bekanyarodni?
Egy angyal szólított, vagy a hiúságom?
Még nem tudom, most ezt még nem tudni,
Egy angyal szólított vagy ez a rutinom.

Nem akarom elrontani, buta-vak-süketen,
Együgyű embernek maradni, de bátornak,
És bízva a jobban, merészen a zömében.
Lefekszem, hogy felébredjek. Nagyra tart.

Reggelre Minden Minden Kiderül

Amikor jól akarom és jót akarsz
Befordul egy utcába a gondolatom,
És a különben jót áhítom, akarom,
Elindulok felé s megkérdezem: akarsz?

De ugyanolyan csendben vár nesztelen,
Ismét megkérdezem, de csak hallgatás,
Még közelebb érek, annyira, már észlel,
Majd fel robbanok. Hol a rábólintás?

Vajon mégse kellett volna bekanyarodni?
Egy angyal szólított, vagy a hiúságom?
Még nem tudom, most ezt még nem tudni,
Egy angyal szólított vagy ez a rutinom.

Nem akarom elrontani, buta-vak-süketen,
Együgyű embernek maradni, de bátornak,
És bízva a jobban, merészen a zömében.
Lefekszem, hogy felébredjek. Nagyra tart.

Miről írunk mi költők?

Szimplán én csak emlékezek, ha írok,
Jobban arra, amit nem akarok, hogy közelítsen
ÉS még jobban arra, amit vágyok, hogy beérjen.
A szóban elmondom és a sorsban eldől, ha sírok.

Vágyunk:
libasültre,
disznófejűre,
szerelemre,
sikerre,
s,
még,
többre,
mindebből.

A cicomátlan dolgokat kuszán előadjuk,
Beleöntjük könyvtárakba és olvasótáborokba
Úgy, hogy immár soha nem lesz új a nap alatt,
Szimplán mi csak emlékezünk, amit írunk.

Vágyva:
szeretetet,
otthont,
hasznosságot,
eredményt
...
a legkiemelkedőbb Történetet.