olvassókk

várom hogy változzon állok hogy változzon nem történik telik mulik ugynaz sugároz Akkor kellenék ha soknak vagyok Akkor lennék ha sok utánoz ÉSbe DEbe trend diktaló de maradtam abban a sorokba lapokba hangokba zárva egy árva sarokba az örökkévalóság méretübe betűrét ezbe nem vannak szaklektorok meg doktorok meg settenkedők, még! csak egy barnás hátteren be-tűk

most

kellene valaki szónak csendnek hátnak egy félnek... lenne valaki egy mesének akár a szörnyeteggel párbeszélni?

szükség, állapot, helyzet

van párnám takaróm magam melege tüze szükségem van Istenre de jól vagyok ezt nézd nincsen egyebe mint betege húsa vagy csak lelke sem szüksegük van Istenre én ismerlek is nekem van is már csak többet ismerni már csak többet akarni tudhatok. van ahol Nincs hol a semmi már kincs az én kidobott semmiim... habzik illatozik a vizem van ha cseppen valami büszkeségből önkéntesből az a túlélni korty egy valakinek ott van szükség Istenre mint rosz fogukra cérnával kihúzni úgy életüket elsemmizni azoknak igazán szükségük van Rád, nyavajgok sajnáltatom többletelvesztésem. mint hübele vagy rózsátlilát látni tübele szerekkel a legjobb hivatás elmérgezni az életet ott van igazán szükség Istenre, boszankodom hogy ottmaradt a csipa. a béke helyett réke féke méke déke minden más pótlékszó helyetbesíti ezt vagy puska meg robban ott van szükség az Istenre, ráordítok a telefonomra mert dél és kelt. Jobban elfogyott a messzi ha volt is mint Mátyás királyban az ökör szarváig csak magamat látom orromra fagyott tükörben egy kisUra(n)t az élők közt -miért, kit fog zavarani ha nem lesz a négerben lakó a sorstalan vagy én annak ide Isten ide férsz-e még? (nagyobb szükseg mint az enyém....:)

üzenet az arcomnak

két ököllel születtem meg egy lelket örököltem látod a jobb kezem látod a bal kezem öklöm figyeld annyira kényelmetlen mindkét kezem annyira véletlen mindkét kezem ha üt tör ha sütök. rózsadombon fellegváron ágaskodom rothadáson elmuláson rágódom öklöm figyeld annyira ottvagyok mind az öt begyemben annyira vagyok mint a másik öt újamban ha csiszolok ha koptatok velük egy mintaszerüt velük egy marha tüt öklöm figyeld csak annyi az enyém csak annyi vagyok én mint ez a két küllő összesen szinpadon

mekkora kereknek leszek elég...

aki nem fél amikor öklömre néz a szelidebbre vagy a csurdéra jobban naiv hogy csak egyiket nézze ez az ember már szeret! a többi utánozza amit látni szeret csak egyik kezem

szavakkal vásárra

szzavakkal mondok olyat ami kicsivel később nem is igazak már talán bántanak is. szavakból irok olyat ami hirtelen sántit dáma rángat rongy akár az erzések(érzéseim). belőllük szórom szólok bontok egy blúzból mintát. el ki. egy más világba divatnak... a kérdés: merek e más más más csikokat szeretni vagy csak önfejüen a tükörből hiu érzéseket összeirok visszairok az életem elköltöm barna pontig eltöltöm barna pontig elölöm(szójáték:)

sorok a vers miatt

megkerestem egy rakás helyet olyat amire mondhatod bátran ez más, pocsékolás meg nem magyar nyelvalkalmasság. akartam furcsa meg korcsma szag is, eldőlt lámpaálványok is hogy legyenek benne, lilakék tanunak, tesséknek, lásséknak.(tolem-nektek) És hittem abban, ha hallottam hajlamos vagyok a nagyra És játszik ez velem mint páratlan zokni a mást lábszárra hordom is csak szavaknak, méginkább a hivatásnak. látjátok szókkal izgalomban lakjátok szókat hajamban de osszeirom, és mindegyre is fordulok akár, csakhogy érjenek már be vagy ki..., amit nem is unok tudok fujtok olvastok, vas lovak szerüesen meg aláhuztok álmos pecséteknek.