2011-05-28

Magamról 


→ 1984. május 10-én születtem Szilágysámsonban (Románia). A középiskolámat Zilahon végeztem a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumban. 2003 és 2007 között a Babeş-Bolyai TE bölcsészkarának hallgatója voltam, magyar-vallás szakon. A továbbiakban Angliában tanulhattam, két különböző ösztöndíj révén: 2007 szeptemberétől 2008 májusáig az angliai EMF (Eurpopen Mission of Fellowship) iskolában; 2008 szeptemberétől decemberig a L'abri nemzetközi tanulmányi központban. Jelenleg Magyarországon, Debrecenben élek.


Kiadványaim {versek és prózák}
→ „DE” kolozsvári egyetemi újság {2003, 2004}
→ „Mustármag” keresztyén folyóiratban {2006, 2008, 2010}
→ „Korunk" irodalmi folyóirat {2010}


Kiállításaim {papír és vászon alapú festmények}
→ 2010 Debrecenben az ITSH Galériában: „ Black & Rainbow” című kiállítás {November 8-tól 2011 Január 8-ig}.
→ 2011 Budapesten a West End irodaház aulájában: „ Színek kávéháza” című kiállítás a DunaPart galéria szervezésében {2011 Május 2 - 29}.

selected poems during L'abri

white (Eternal) eastern 

Jesus, both the simplest of words and the most poetic of expressions
Are all stretched to the limit when trying to say something new about you
our secret places, our souls are filled with your story
-your cross, but somewhere in a corner something lost is shining
We get used to you, you become part of the furniture

God, how can be there so huge a sacrifice but hell is still not empty?
but then, what is sin?
has it breadth, depth, length and height?
but then, what is love?
has it power, limits, borders?
but, who is the man you don’t turn away even though he despises you?
but you, where are you?
when you see he has strength to oppose you, to reject to deny you?

God, with such freedom man gets confused,
so many extras yet he remains so Eden-Naked
we need clothes but what you have given are tattered
clothe us, so we can worship your victory.
for that we need to be called again, to be called out
from sin, from resignation, from ourselves
to your cross,
into your footsteps,
into your peace.


Nobody cares for me
But everyone listens to me
Nobody knows me
But everyone teaches me
Nobody wants me
But everyone invites me
Nobody comes to me
But everyone is next to me
Nobody, I will become
But from everyone I will be
(I wrote this at the very beginning of being here at L’abri, 12 Sept.)


I lived one day.
I am twenty-four.
half of the day or two or three days more?
To be me.
And also everyone.


no much question
today
not that burden feeling
as it was until late night
yesterday
now I am not asking
Why
and
How
I found rest
I found peace
I found future
I found you
I found You
but I think that rather ‘I’
You gave me
Rest
Peace
Future
and him
and also yourself
and of course not that much question
(until the next answer)


The smile of the colours
The smile of the rainbow
The smile of the beauty
And the smile of you


let me go to see
let me go to see the sea side
let me go to see the debts of mountains
let me go to see the edge of my soul
let me go to be for what I have desire


dead is no more for me
is no more for me dead
I am already yesterday
only my paint


I will write tomorrow
that
I was sitting in the best seat yesterday.


Rev. 21
I will be there
with you my brother
I will be there
in joy and gladness
with my saviour
with my neighbour
I will be there
in joy and gladness
with new clothing
with new worship
in whatever’s new
I will be there
-I am there in the
Lamb’s book of life.
Basel


1.God I did a mistake
God I am in error
and this radiating to me as a sik sunshine
I still remembering and until dead keaps me in live
always remembers me to that choice which I made
God when you don’t use our mistkaes
God when you don’t lead us in errrors

2.I saw the church
as a dead dodo
I saw a church
dead as dodo

3.which come first
a simple Hungarian poem
a napbol csak arnyek van
a sotetbol csak semmi mas

2011-05-27

az egyik jövőképem

mint annyi élet korábban,
nem értelmetlen a miénk sem.
a napok nem értelmetlenek,
az álmaink nem lehetetlenek,
és a vágyainkból van ami beteljesedik.
hiába a temérdek szarka felleg,
hiába a néhány irigy célzó,
hiába a betalált sebek,
mert van Isten van tavasz.

mint annyi élet korábban,
az enyém sem értelmetlen.
mint annyi életek a révben,
az enyém is hazaér majd.

mint annyi élet korábban,
a miénk se haszontalan.
mint annyi élet korábban,
a miénk is tető és alap.

mert van Isten lesz tavasz!

2011-05-24

ember és ember

Szeretlek, mint ember és ember,
úgy ahogy a csillag az égboltot.
átölelsz magaddal sétálunk,
széllel pártfogolsz ketten.
Szeretlek, mint esőcsepp
a felhőkből a fűszálakon
ahogy díszeleg és ragyog,
ahogy táplál és élénkít,
Szeretlek, mint ember és embert.

2011-05-17

2012


    Nem is lehetne jobb téma az írásra az Úr kétezer tizenkettedik évében mint a film amelyik 2012 címet viseli.

   Először is had írjak a világvég témájú filmekhez való hozzáállásomról. Azokban a történetekben, amiket ebben a témakörben láttam szükségszerűen, de szükségtelen a szeretett hős meghalt. A film, úgy végződik, hogy fáj látni a szenvedést és nem a világvégére van kiélezve a mozi élmény, hanem a szenvedésre és "kiválasztottak" túlélésre. És ezennel javaslom, hogy igenis pontosítani kellene a zsánert, mert ez a film is, amiről most írok, nem a világnak a tényszerű végéről győz meg, hanem valakinek a történetét mesélik el, akik túlélték a kataklizmát.

   Igen határozottan ez a történet egy kataklizma, avagy természeti csapás, amit senki nem tud felülbírálni, sem az ember bölcsességével és tudományával uralni. A nagyon penge tudós képtelen még mélyebbre fúrni, képtelen még mélyebbre ásni, hogy legalább ő, legalább a családja túlélje. Halmozottan meghaladja a spekulációt és a hipotézist, amit az ember képes megfogalmazni az, ami a világvége, de még egy természeti csapás is kifog rajtunk. Nézd meg a filmet, hogy meggyőződj erről.

   Tehát a 2012 világvége és a természeti csapás, csapások az nem ugyanaz. Mert a világnak valóban vége lesz, megég vagy elfogy, vagy összeomol, vagy elsüllyed az a bolygó, ami most az élet lehetőségének a terét biztosítja. Nem űrhajók, nem titkos kormány projektek "Noé-bárkái" fogják az emberiséget az új világba vezetni. Határozottan hiszem, hogy nem acél, nem vas és nem bitek, byte-ok mentenek meg. Hanem az a hatalom, aki azt a rendszert kigondolta és létre hozta, ami most nekünk a Földet jelenti, kormányokat jelentik, vagy akik a szeretteinknek számítanak. Na, ez világvége lesz, ekkor lett vége a földnek a mi bolygónknak a mi otthonunknak a mi gondolatainknak.

   És a film, amit megnéztem, az egy modern változatú, csúcstechnológiás, Roland Emmerich által elképzelt Noé bárkája, új arcokkal és színes szerepekkel. Színes bőrű  szerelmes pár, és amerikai elnök; a gyönyörű hegycsúcson életét töltő őrálló; az olcsó munkaerő és kreatív csempészakció; az apa és fia kapcsolatának a rehabilitálása; a mai világ családképe; a kormány hatalmának az eljátszása.

   Végül azt tudom mondani, hogy nagyon jó mozi élmény volt és elgondolkodni azon, hogy a vég milyen lesz nem árthat senkinek mert mindenképpen szembesül az ember saját természetének a határaival az adott pillanatban.

Forrás: http://www.imdb.com/title/tt1190080/ 

2011-05-11

A sors győztes csorbái

„…Hanem vedd fel a kereszted, hogy ne nyelhessen el, egy önámítás sem. ”

Magamtól magamig
Borulok, dőlök meg.
S nem kérdezhetem
Meg a dőlésszögeim.

De előre ismerik
Utcák, emberek,
Hogy mibe hullok
El, már megint.

Nem rajongok, ti
Ha azt hiszitek,
Rosszul néztek,
Ilyet nem akar senki.

Nem. A csorbái
A természetemnek,
Csillagok és fellegek,
Amit a véremben viselek.

Talán meggyőzi valaki.
A lehetetlennek medrét
A természetemnek ősi,
Piros büszkeségeit.

De nem fogok nevetni,
Ha bordáznak a lehetetlenek.
Sem nem a számító kezek,
Diadalát megtapsolni.

Még ha a menet ünnepi,
S hét-pecséttel szegeznek.
Ellenem, akkor is merek
Győztesen, küzdeni.

2011-05-05

Pillanat, pillanatok

Soha nincs még egy pillanat,
Az élet, mint egy közönséges péntek,
Ismételhetetlen elszalad.

Ó milyen kevés hatalom,
Mennyire emberi lom
Magamon és mindenkinek.

A percek egyformák,
Az arcok ugyanazok,
S a gödör hideg föld.