hosszú péntek

álmosan,
kósza-vetem rám a ruhákat,
mintha a tegnapból maradt illatokat
kergetnék, az orromból.
A fények s a képek szememben,
homokszemesen fájnak.
Hadonászok, hogy rám férjenek
a ruhák, beleöltözök embernek,
a színekbe, a szagba, a stílusba.
a naptárba, a morajba, a munkába.

a szél csendje

ma a tájon szélcsend van
a hajók békével kúsznak
a vizek szeliden tajtékzanak
s én vagyok a környék kezese

valameddig egyforma
de majd felborul
valameddig bárány
és majd vad

de még tecceti magát
és hinni tanit a szépbe
abban hinni a másban
hinni az ezeréves hitbe,

hogy nem minden eszeveszett
vagy sárga mázzal kenett
vagy elsietett szerebuszok
vagy hasonmás reklámok

a farkast hiresztelő

farkastorditó hangulat,
de nincsen vadállat.
semmi fenevad,
semmi az árnyéknál.

de ordítani jó,
de zajt csinálni jó,
de féltetni jó,
de szemet-lopni jó.

az emberek ilyenek,
-ma gazok,
szeretetéhesek,
magányosak.

emberek ilyenek

ma jó volt,
május, illatos.
mint egy finom illat,
amit a nőm visel.

tavasznak is tetszik,
szivárványnak is illik.

de legtöbb, hogy reggel,
mellettem indul útra.
s a legtöbb, hogy este
hozzám érkezik újra.

a szimatomnak szimfónia,
a szememnek karácsonyasztal.

más csónakozások

féllábon,
két lábon,
bálokra járok.

ismerem a lépésem
tudom, amit kérnek
a kábelek.

törekszek, hogy teljesedjen
a kétvégű adat,
a hónapzárás,

mint jó gólya.
vagy fecske, vagy kakukk,
új időket hirdetnek,

úgy a ritmus,
úgy a ciprus,
az informatika.

látom, lássátok ti is,
hogy vannak vizek,
más lapátok.

az élet

hosszú az élet
mert hol a vége
ti halottak (?)

parasztos angyalok
malasztos parasztok
akik a lakók

rövid az élet
mert van vége
ti élők

hosszú vagy rövid
megannyi szópár
élet vagy halál is

mégis nevem írni fog
utánam kőnyomtatóval
ti majd olvassátok

ők és én társalogtunk

feltámadtam
a latens közömből
a huszonnégy-órás bőrömből
olyannak mint voltam
s annak ami leszek

nincs különbség magamnak mert
nincs idő egyéb kellékek nélkül
hanem másoknak egyértelmű a ránc!
ezért piros zászlókat lengettek
protestáltak s éljeneztek
ők és én társalogtunk ma

hallgatom az ismerős beszélgetést
végignézem az ismerős felfordulást
kicsit szeretem valamennyire való
emlékszem milyen volt
emlékeztet akaratom ellen
emlékezünk hogy különleges

bárány-szelíd meg költőbolond
süteményszerű meg konyhaszagos
meg tapsok és felhők és kilométerek
Mert akinek van, annak adatik, és az bõvölködik (Mt 13,12).
mondja a Biblia
beszéli az élet rajtunk keresztül
a huszonöt évem: iskola, hülyeségeim, hogy még élek
a történelem: Ady Endre, Bethlen Gábor, s az összes mártírok

ma születésnapomat ünnepeljük
nincs háború és van mit együnk