álmosan,
kósza-vetem rám a ruhákat,
mintha a tegnapból maradt illatokat
kergetnék, az orromból.
A fények s a képek szememben,
homokszemesen fájnak.
Hadonászok, hogy rám férjenek
a ruhák, beleöltözök embernek,
a színekbe, a szagba, a stílusba.
a naptárba, a morajba, a munkába.
