feltámadtam
a latens közömből
a huszonnégy-órás bőrömből
olyannak mint voltam
s annak ami leszek
nincs különbség magamnak mert
nincs idő egyéb kellékek nélkül
hanem másoknak egyértelmű a ránc!
ezért piros zászlókat lengettek
protestáltak s éljeneztek
ők és én társalogtunk ma
hallgatom az ismerős beszélgetést
végignézem az ismerős felfordulást
kicsit szeretem valamennyire való
emlékszem milyen volt
emlékeztet akaratom ellen
emlékezünk hogy különleges
bárány-szelíd meg költőbolond
süteményszerű meg konyhaszagos
meg tapsok és felhők és kilométerek
Mert akinek van, annak adatik, és az bõvölködik (Mt 13,12).
mondja a Biblia
beszéli az élet rajtunk keresztül
a huszonöt évem: iskola, hülyeségeim, hogy még élek
a történelem: Ady Endre, Bethlen Gábor, s az összes mártírok
ma születésnapomat ünnepeljük
nincs háború és van mit együnk
