 |
A kezemben a könyv érdekes érzéseket keltett, az első kérdés, amit feltettem magamnak, hogy akkor ez most mi akar lenni? Irónia, marketing vagy őszinte keresés mindazon álarcok mellett vagy mögött, amik a képek és a szöveg bemutat.
A könyv három oszlopos, mérete szokatlan...no de ennek ellenére pont eléggé kíváncsi lettem, hogy már az úton elkezdtem olvasni. Három oszlop mert magyar is román is és angol is a könyv. Ötletes, hogy a szerzőben milyen világképek és milyen helyzetek voltak képesek kiváltani az adott reakciót, a fotókra gondolok elsősorban.
Az emlékeimből egy verseskötet elevenedik, ahogy tovább molyolok a könyv tartalmán. TORNAY ANDRÁS Mezítláb álarcok hamujában című verses kötet.
Mindketten Voicu Bojan és Tornai András olyat keresnek, ami nem kollektív de személyes; nem máz, hanem tartalom; nem feszület hanem gyakorlat; nem más imája hanem saját könnyek. Én is ezt keresem a festményeimben és a szövegeimben, minden ember ilyet szeretne magának. Azt az életet ahol van cél, és ahol van ok a természetünk vonaglásain kívül, és mindeneken felül ha betöltődött az Isten-űr.
Persze ezért veszekedik a világon minden pót, hasonló, majdnem és fél.
