Agora

Az agora az Ókori Görögországban piactér és szentélykörzet volt, a görög városok központi tere. Megszentelt terület, így a bűnösök nem léphettek be oda. A legkorábbi kiépített agorát Kréta szigetén, Dréroszban találták.

Egy olyan filmről kell írjak ami inkább negatívan nyűgözött le mintsem pozitívan. A történet Alexandriában, Egyiptomban Kr.u. 391-re van helyezve. A bájos filozófus hölgybe beleszeret a rabszolgája, ez a fiatalember a szabadság megtalálása végett keresztyén hitre tér. Na ez az a pont amivel nem tudok egyet érteni és megkérdőjelezi azt a munkát amit Alejandro Amenábar (iró/rendező) Mateo Gil (író) belefektettek ebbe a filmbe. Ilyen feketék lehettek akkor a keresztyének. Vajon mennyire a mostani klérusról alkotott képzetünk határozta meg ennek a filmnek a zsánerét és ruha designját?

Ha voltak is atrocitások a történelemben és azok voltak akkor is ez karikatúrája szerintem annak a 'melankóliának' ami megtörtént. Nem apológia semmit senki ellen vagy mellett, hanem tényleg boldog vagyok és örülök annak, hogy ebben az időszámításban élek, úgy mint keresztyén ember.

Képzeljétek el a dilemmát: a föld egyenes, a föld ovális, a föld nem lehet kerek, a föld mellett négy bolygó van... A filmben két legbölcsebb válasz van. Az egyik hogy ezeket az Úr tudja biztosan (Davus), a másik hogy az ember nyughatatlan és választ keres (Hypatia). Én személy szerint úgy gondolom, hogy ez az ami legjobb ha valakiben egyszerre lüktet.

Forrás: http://www.imdb.com/title/tt1186830/

a koldus az utca igazi barátja

a járda velem van teli
egészen üres az utca
én vagyok a társasága
a kő és a 42ős cipőtalpak
és kósza pár szál füvek

kitartóan és hangerősen
kopogtat a kő a talpamon
a füvek valamit tompítanak
de mind kéreti magát be
szeretne nekem mondani

ám én jobban sietek
ahogy egyértelműbb
az utca szándéka
én jobban igyekszek
ő jobban hangzik

felgyorsítom a menésem
mert nem akarom hallani
amit esetleg beszélne
izzadok az erőfeszítésbe
erre ő jobban hangzik

holnap venni fogom a bátorságot
megkérdezem neki mit mondhat
az aszfalt mert a legjobb barátok
talán azt hogy ha nincs hova sietni
elég a világ közepén maradni

kétsoros

hántani másokat
hámlani másoknak

mert úgy látom hogy ez a valóság
ezzel kell szembenézni az arcokban

plusz kérdem magamtól hogy
miért kérdem másoktól

we are the world

látom hogy futnak
a tollúból
hogy el-el hullatnak
pihés virágoskertek
maszatos csokrok
maradnak
ha szedni akarnál

kit érdekel
ha senki nem érdekelt
kit bánt
ha mindenkinek a fia

és az utakat már
nem is tudni
ha virágok
ha pihe
ha gödör
cifrit

kommunizmus
demokrácia
posztmodern
az ormótlan szív
meg a térítők

mit tett velünk
Ádám fiaival
Éva leányaival
jobbak vagyunk annál
ha meg nem születtünk
volna

dont waste your life

nem akarom elszórni az életemet
nem akarom eltékozolni
nem akarom úgy élni hogy nem tudom miért élek
nem akarom

szeretném tudni hogy mért küzdök
szeretném látni hogy mi az értelme annak amit csinálok
szeretném hinni hogy küldetése van az életemnek és én az betöltöm

kérem az érőt a hatalmat a kitartást hogy megtaláljam az utamat
kérem az erőt a hatalmat a kitartást hogy megharcoljam amit kell tegyek
kérem az erőt a hatalmat a kitartást a sikert az alázatot hozzá

gondolom ettől ember a embertestű embereszű emberkinézetű
gondolom ez amit az Isten szánt neki
gondolom megnyitja szemem idejében hogy válasszam a helyeset

ma úgy ébredt mint máskor

ma úgy ébredt mint máskor
de holnapután temetni fogják
egézséges
életerős
csinos
hölgy
volt
de reggel még nem tudta
hogy délutánra halott
egézséges
életerős
csinos
hölgy
volt

nem hitte hogy a lift akna
nem hitte hogy a 
nem hitte
nem nem nem
s a szülei végképp nem
hiszik el hogy velük ez történt

gyász mi vagy a létezésbe
halál mi erő
tudott ő erről valamit
beszélt már veled
járhatott a fejébe
hogy valamikor vége
vége a táncnak

keserű kérdések és tények hogy
ő már nem lehet Júdás
sem Teréz-anya
ő már nem lehet orvos sem szerető
ő már nem lehet ember mint volt

különbségek

alkudtam az éveket
számoltattam
újra a kezdetet a végeket
de ugyanaz maradt
akkora bőséggel

panaszt tettem
más szinteken
de elutasították
hogy jobb költő
leszek jobb verselő

s nem maradt más
mást nem tehettem
mint a feszültségből
engedni megszületni
a toll meséit