az Isten felügyel

ne félj, ne sirj ne legyél keserü ne rágódj gyere ki a sarokból s nyújtózz bele a tenyerembe akarod kéred érzed van lehetőség van Van van kiút

örök húsvét

Jézus az egyszerü szavak és a nagyszerü betük mind foglaltak már, hogy rólad új legyen írva. tele vannnak zugaink, zsigereink a történeteddel: a kereszted ott valahol egy sarokba elveszlik, fénylik. Jézus megszoktunk téged, egy darab lettél a bútorainkból. Isten, az hogy lehet: ekkora áldozat és a pokol mégsem üres? de, akkor mi a bün? Van szélessége, van mélysége, van hosszúsága, van magassága? de, akkor mi a szeretet? Van hatalma, van fedele, van határa? de, akkor ki az ember, hogy nem utasítod el mert semmibe vesz? de te, hol vagy Te, amikor látod hogy Van ereje felvenni, elvetni, megtagadni téged? Isten, ilyen szabadságba belezavarodik az ember, ennyi kellékek, és ő pont olyan édeni-csuri marad, szükségünk van egy ruhára, amit kaptunk elfoszlott, öltöztess fel, hogy ünnepelni tudhassuk a győzelmed. szükségünk van újra hogy szóllíts, hogy kihivj a bünből, a beletörtségből, önmagunkból a keresztedhez, lábnyomodba, békédbe.

white (Eternal) eastern

Jesus, both the simplest of words and the most poetic of expressions

Are all stretched to the limit when trying to say something new about you

our secret places, our souls are filled with your story

-your cross, but somewhere in a corner something lost is shining

We get used to you, you become part of the furniture

God,

how can be there so huge a sacrifice but hell is still not empty?

but then, what is sin?

has it breadth, depth, length and height?

but then, what is love?

has it power, limits, borders?

but, who is the man you don’t turn away even though he despises you?

but you, where are you?

when you see he has strength to oppose you, to reject to deny you?

God, with such freedom man gets confused,

so many extras yet he remains so Eden-Naked

we need clothes but what you have given are tattered

clothe us, so we can worship your victory.

for that we need to be called again, to be called out

from sin, from resignation, from ourselves

to your cross,

into your footsteps,

into your peace.

ördögfog

1.az istennélküliség már lehetetlen

hallod ördög

csak az örömeimből lophatsz

csak az erőről erőre juthatok már

Nyomorult vagyok az ég alatt az igaz

de előtted hatalom, rajtad uralkodó

Szolgaságod ereje vonz...

ami csak egy ideig tartó

de ha az összes poklot rámúszítod

velem csak eggyel több lesz a birtokod

de a győzelmet elhullattad már

kihullik a karmaid közül, a fogaid görcséből

a koholmányaidban beletörni fogsz

egy formátlan élettelen végtelen Elmulsz

vagy mégha rám számitást is vetsz

amit már tudok nem tudhatom nem tudni

hallod ördög

az istentelenség már lehetetlen

2.igenis látsznak rajtam az ördögfogak

a nézéssel a hivással

újra meg újra belát

gyengeségem felett

persze ez erőtlenül hagy ott

csúfondárosan és egyedül

hallom amikor egyszerre velem lekacag

röhögöm vele magam a rászedettségem,

a ráutaltságom, a kijátszottságom

igen magamat mint a Játékszert

valahogy ez a csalóka hóbort

a hóbortból szokás a szokásból

szenvedélyre növi ki magát

hogy nem erőlködve könnyen

azt mondom átokban ázok

ez az eső rendszeresen zuhog

és elönt hogy beletörődök

egy ilyen életbe

ha nem találták volna fel a felvilágositást

a felvilágosodásban az esernyőgyárt

persze ezért jobban dühöng

hogy alatta el nem ázok

csorum vizes vagyok újra meg ismét

de az Isten határaban, birodalmában,

s persze azért is jobban zuhog.

3. egy bünnel

több bün jár

két bünnel

mégtöbb mocsok jön

végül elnyel

mint orditást

őserdő

elfogyok

a rengetegbe

eltakarodhatok

bozótjaimba

amig kivágtak egy tölgyet

s az nem lett a

krisztusfa

Ezt látva fellelkesült minden bozót olyan Fának

És nem tudom nem tudhatom eltakarni ezentúl az árnyékom

Ami egyere csak nő, nagyobb és elváltozik az alakomtól sokszor

Ami félelmetesen nagy és más és különböző és démoni

4. Meggyőződtem hogy ki az igazi Esőkirály

s már nem a védtelenségem a sok

inkább a seb a vérzés a beteség a gyógyszerezés rémiszt

az hogy látszani kezd és észreveszem ami igazán vagyok.

inkább az iszony a józanságtól rémiszt,

melegágy ez ahol újra betakarózva kapom magam

oda abba a mámorba

ahol olyan Vég és Gyönyör van ami keserü és mérgezett.

de csak egy elvesztett játékot tud játszani

rajtam velem bennem általam

S a vizscseppek inkább hosszú sirás

egy légáramlás valami biológiai is

az arcomon kifolyva

...

Vágyok Annak a Jelenlétében Akinek Nincs a Jellemében fény és árnyek cserebere

ÓceánEmber

Igen, igen igen ezisóceánbaér Ahogy mondod A Nagyviz amit utaztál Az Nagyút ami vinne Ahogy látszik azisócenánbaér Igen, igen igen Értem a szót ha nekem mondod. Megértem amit mondanál is. Nem kihalászni az Óceánt Nem kihalászni az óceánt A végtelenbeérő felhőt Kérem hogy Nagyviz essen Önző esőt kérek. Kérhetek Magamnak. Nekem is. Óceánember Óceántakaró Óceántánc Óceánhatalom Óceántárscsepp Hogy legyél Hogy legyen Hogy lehess Hogy lehessen.

ezisegyállapot

Hogy leírjam felkavart vagyok Hogy elmondjam csak én hallanám Hogy vigyem már belefáradtam Hogy megbarátkozzam vele nem kell