örök húsvét

Jézus az egyszerü szavak és a nagyszerü betük mind foglaltak már, hogy rólad új legyen írva. tele vannnak zugaink, zsigereink a történeteddel: a kereszted ott valahol egy sarokba elveszlik, fénylik. Jézus megszoktunk téged, egy darab lettél a bútorainkból. Isten, az hogy lehet: ekkora áldozat és a pokol mégsem üres? de, akkor mi a bün? Van szélessége, van mélysége, van hosszúsága, van magassága? de, akkor mi a szeretet? Van hatalma, van fedele, van határa? de, akkor ki az ember, hogy nem utasítod el mert semmibe vesz? de te, hol vagy Te, amikor látod hogy Van ereje felvenni, elvetni, megtagadni téged? Isten, ilyen szabadságba belezavarodik az ember, ennyi kellékek, és ő pont olyan édeni-csuri marad, szükségünk van egy ruhára, amit kaptunk elfoszlott, öltöztess fel, hogy ünnepelni tudhassuk a győzelmed. szükségünk van újra hogy szóllíts, hogy kihivj a bünből, a beletörtségből, önmagunkból a keresztedhez, lábnyomodba, békédbe.