hangdallam

A Zene belém ömlik, rám ömlik,
mint zuhany, mos végigfut rajtam,
s lehord, elhord magával belőlem is
bántást, bántódást, bánkódást.

hasonlít hatalomhoz,
amihez jó tartozni.
hasonlít gyermekhez,
aki ropogósan nevet.

mint hullám addig mos,
s csak nézem, hogy az életillat
újra, megint a kezem közt.
rajtam, bennem, dísz!
a zene gyógyít

no de a fehér egészen más

egy vágyakozás ami hasonlit az örök elérhetetlenhez akár lehetetlenhez közeli egy olyan valami amit csak elveszíteni lehet egy olyan szín állapot ami csak változhat valamerre újból vagy üzöttre megszerezni is túl magas s olyankor nagyon hasonlít a mindegyre birtokolni inkább untalan csak ajándék marad mint az anyaöl meg a pellenkázók marka furcsa hogy nem ajánlja magát inkább lebeszél átlátszóságáról mert nekem is könyebb meg hát sors a fehér nem viz a fehér nem szín a fehér nem állapot a fehér úgy csak magában szép ilyen egy meg nem tudok lenni ha a fehér állapot ilyen egy meg nem tudok lenni ha a fehér szín ilyen egy meg nem tudok lenni ha a fehér nem viz nem megmos csak emléleztet ez Ajándék-om

Fekete

Nincsem igazság amig lehet hazudni nincsen hazugság amig másként is lehet mondani. (Igazság van!!!) csak koromfekete, fekete, sötet ebben elveszek szürkén a vak nemlátásban mert csak én látszok, a természetem a kiváncsiságom s magamtol meg nincsen elvárásom, tehetek akármit mint Jót. -délcegen lézengek körülöttem... csak a kielégülés az átkom csak a kiegészülésre vágyom ez ami irányt ad az igazak közt s a majdnem igazak közt Életemnek. -tartásom lesz ez, ilyen. itt nincs reggel hogy más is történhessen ugyanaz ébren is a sötét, -esély világnézetre-, kergethetem párnába takaróba az a más is csakolyan koromfekete valami velemszületett bennem ha nem akar a Fényről tollbamondani csak ezt tudom, csak írni is keresztbetört a fekete az egyenes de a mást a fényben észrevettem!

vagyok es lehetek

Lehetek egy fal egy asztal, falat laktat Lehetek egy morzsa lakoma Lehetek egy lehetek akarmi de vagyok egy kar vagyok egy hat vagyok egy csok vagyok egy bocsanat S leszek egy karbol egy hatbol S leszek egy csokbol Maradok bocsanat nekem szuletett az elet szuletett az hogy elhetek a homlokom a falpar csont ajandekba

Tél andalógia

álmese Hóalatt szotlan Hóalatt toban Alszik a beka Uszik a csali Alszik a beka Halott lakodalom Táncol halom Görbe tűn Tűn után Csak az exibicionista hölgyhal látja a halász árnyékát és újra fejét veri jégbe üti hal-méltóságát A természet fedele a természet rendje a természet menete a természet néma halála apró idióta hangok a hótakart lapualatt, még őszről amin a síléc megakad De a torzomborz medvehorkolások betakarják ezt a Rügyig. Tél Apám tele már nem az igazi én meg nem tudhatom az milyen volt Nekem igy is szép, lucskosan, félig-fehéren, és majdnem hidegen nem aggaszt a fütésszámla de apám didereg ha meglátja Heródes tele A tél piac A tél piac A tél pénz A lét kard. évszak Télből az őszbe Hóból a ködbe Hidegből esőbe Fagyból a dérbe Télből az őszbe fordúltam Hóból a ködbe jűtottam Hidegből esőbe az esőbe értem Fagyból a dérbe olvadtam Mint az ember lusta álma Kicsit rosz de inkább a kicsit kicsibben rosz Történjek no de az évszaknak nincsen embere mint az embernek évszaka… jegzoknit húzok meg kesztyüt ha már újjat nem húzhatok s elszánkózom a naptárt. Világok a télben Kisajátított boldogság melegség takaró tea templom, és majom történések útcavilágos szülétsnap. a képben még szemét szag kering körülötte terjeng igazán, egy koldusalacsony tepmlomlakó -megfagyott ujjait bal kezén amputálták valamelyik kórházban persze ez csak vers… csak a téli hírekben történhet három hordó boldogság alatt: megfagyott megHalott amikor megint az irodairam s nem érünk meghallani a hirket, ami történik nemcsak Télen. Tél SzeretTél, KeresTél, SzenvedTél, Szerettem, kerestem, szenvedtem. Melegedtél nem fáztam, Melegedtem nem fáztál, Melegedtünk nem fázunk! tél-fehér Teljesen megszépültél fehér vagy mint a tél Teljesen megújultál s mint télután fehér vagy Teljesen kicserőlédtél mint a fehér után a tél Teljesen megváltoztál mint a tél fehér vagy

minden

minden ize minden szent minden vicc minden komoly minden csok minden jo minden alattomos egyszerre csak nem tortenhet ha megis kanyar nott a napba

mint pohar viz

felborulok kiborulok elborulok hova mashova mint magamban, a szinhaz a szinpad a szinesz a halhatatlan nezo en vagyok!