a sárga az mindig tündökölni fog
emlékeztetni, hogy a napfény
az mennyire féltékeny
a halálra és a lustaságra,
a penészedésre és az elbomlásra.
valami hasonló fények és jelek
töltik ki az életünket más- és
több szinek, számok és szagok.
olyan határok, amibe elég jó,
ha bezáratjuk magunkat
nem válogatjuk,
ők választanak.
nem ismerjük,
ők tudnak,
minket akármerre
hajlitani.
kétirányú mozgásba lendíteni.
a múlt és a jövő a választék,
a fény és a hold a teríték,
a lent és a sehol opciók,
és közte valahová minket
betájolnak a jelek.
