játék volt az élet,
egy érdekes szerep,
aminek a vége lesz a lényeg,
csak majd az útazás dönt
az eredményben.
hová tartok most,
kinek a hálójából,
melyik fenékbe,
hajtom a sorsom,
bárcsak tudnám?
lenne erőm hozzá,
magamhoz kedv,
és ész, hogy
azt akarjam,
ami nem tesz tönkre,
mintha számítana, de
nem akarom a sötétet,
de bennem van
nem akarom a hibát,
de egy vagyunk.
godolom, majd megértem,
mikor beérek az állomásra,
amikor, majd homlokon csókol,
az, amit eddig megvetettem,
az, amivel egy lehettem.
