ha már ha az életbe szörfölök,
miért ne nézhetek olyan betűket,
amik lendítenek rajtam?
ha már ha emberek közt élek,
miért ne szeressek feltétel nélkül,
a bántás és a lenézés helyett?
ha már ha van egy szeretőm,
miért ne ő lenne a legkedvesebb,
a hatmilliárdból, aki nem is tud létemről?
ha már ha egy családba megszülethettem,
miért ezt a fészket ráznám unos-untalan,
hogysem minden áron melegíteném?
ha már ha ugyanaz a család kíséri a koporsómat,
miért velük bánnák a leges leg tiszteletlenebbül,
hogysem rájuk vigyáznák a leginkább?
ha már ha csak egyszerre egy helyt lehetek
akkor miért ábrándozzak arról
ami sem nem létezik, vagy holnap érkezik?
