Modigliani

Találkozik az érdeklődésem azzal ami a képernyőn van levetítve. Egy olyan felhozatalban pörög a történet végig a szemem előtt, ami lenyűgöz, lelkesít és meghökkent. Amedeo Modigliani, aki Olaszországból származó festő volt, aki Párizsban éli l`art pour l`art művészéletét. Nem csoda, de zsidó. Nem csoda, de olasz. Nem csoda, de párizsi. Nem csoda de francia.

Kérdezősködhetünk, de a történet válasz nélkül hagy. Valami büszke irigységgel, hogy milyen viszony, milyen kapcsolat lehet egy lélek és egy másik lélek között. Nem ódzkodtam vonaglani a történettel, hanem csodálattal pillogtam, arra amit látott a szemem. DE azt nem mondanám, hogy egész mértékben kiinnám Modigliani poharát. Azt sem, hogy az ott egy hús-vér, péntek-péntek ember viszony. A filmben működik, azok pedig úgy néznek ki, mint ez a film. Egyébként a kiváló életek moziba kerülnek, mert kell mert szükséges az eszményi példák, gondolom abból a meggondolásból, hogy ami nekünk nem jött össze abból legalább lássunk a moziban, s majd azt kipróbáljuk kiutánozni. Mekkora kör, háló, szemüveg, börtön, elvárás, komplexus ez.

Az élet kiváló igazságait megragadta a férfi és a nő is, külön-külön. Nem az átlagos, általános és begyakorolt rutin, hanem az emberben levő erők forrása. Két ember, de egy ember, akik a lelkükben megmásíthatatlanul kapcsoltak. A film ez, az élet más. Ez nem kegyetlenség, hanem egy kérdezés csupán. Tudom e engedni magamból feltörni önzetlenül azt aki vagyok valaki másnak, egy ismerős idegennek? Modigliani így élte az életet, a nő érezte, ráérzett és küzdött ezért a természetességért, hogy visszatükrözhesse a lelkéből, hogy önmaga lehessen.

Forrás:http://www.imdb.com/title/tt0367188/