Apáméktól van a múltam

egy bátor ember
odakiáltott, tenger
tajtékzott, nem
bírta, csak ment,
ment, folyt folyt
magából a múlt.

a félénkebbik,
csak nézett, kit
a háború zaja
rettentett, ha ha
dörgött, vagy
fütyölt a múlt.

én még ott sem
voltam, csak
apáméktól,
válogatás
nélkül, kapom
az okot a múlttal.

Pinókió

olyan mosoly,
ami nem múlik el,
ha elfordultál.

olyan kézfogás,
ami nem folyt meg,
ha nem lát senki.

Az új kezdet

alkalmak lesznek
ne félj, mert
nem maradhatsz le
a saját pillanatodról!
hanem a süket
és látáshiányos
gödröket,
túl kell gyógyulni.
és érkezni fog,
és áthajolni fog
a kegyelem.
az új kezdet.

Máté 18,3. Bizony mondom nektek...

bízd oda,
mint a legbölcsebbek.
bízd oda,
mint a gyereked rád.

Jelentéktelen de mégis egész

élni akarok
vagy negyven évet
és már itt se leszek.
hirtelen
hír nélkül
egy ember.

őszintén nem tudom,
hogy mi lenne,
ha csak ennyibe
reménykednék.

a szorongás,
hogy még egy ember
lettem, aki küzd
mint óvodás,
kisiskolás,
munkásember
és nyugdíjas.

nem tudom igazán,
mondani hogy
megértem a világrendet,
de sejtem, hogy
ahova tartozok
az megtart.

hogy az életem
erőfeszítése
és egyedisége
pont elég,
hogy teljesnek
és elégnek lássam
magamat
a sok másokhoz
jelentéktelennek,
és egésznek.

Monoton napok helyett

egyik nap könnyebb
másik nap szebb,
hol a határa mindennek?
olyan is van hogy nehéz
vagy sehogy sem akar menni a nap.
nincs mit kitalálni,
nem is lett kérdés.
hanem csak levés,
mint egy tó.
de valami buborékok
nem hagynak nyugton,
kell túlcsordulni,
még olyankor is,
és még azért is,
és annak ellenére is,
és mindenek mellett is,
és mindenek után is,
úgy mint egy rossz csap,
ami nem nyugszik,
hanem csöpög.
kell adni,
kell osztani,
kell mozogni,
még ha csak megsimogatni
tudod, csak megsimogatni,
egy újjal a feje prémjét.

A zavar helyett megelégedés

keressük a jó zenét,
túrunk a hangokban,
élvezzük a jó beszélgetést.
kóválygunk posztmodernül,
keressük a jó személyt,
barmoljuk az időnket.
élvezzük a jó nyerést,
-az önzés néha jó.

a legjobbat keressük
a legjobbat akarjuk,
a legjobbat választani,
úgy mint Ádám Évát.

de a bőség zavarában,
mikor lehet jól választani?
de a határtalan világban,
mikor lehet megelégedni?

mert, amíg még egy
ember moccan,
abból Éva
szökhet ki!

valami más jó volna,
hogy tájékozódni lehetne,
egy sablon, ami nem dogma,
hanem egyszerű megelégedés.
(a sorsommal való összhang)