A jobb az most van

A vers olyan mint egy patak,
elfolyik tőlem,
Arrább áll, odább megy
haza érkezik a többiekig,
a Nagy vízhez,
úgy én is a napokkal,
ami arrább áll, odább megy
rajtam keresztül a többiekhez
a Nagy tegnaphoz.

Van-ni akarok:
megélni a pillanatot,
elengedni a tegnapot,
bátran várni a holnapot.

Mert ki tanít engem,
Ki nagyobb mesterem,
a szavaknál, az időnél?
Hogy a jobb az most van

Hazaérni

Sokan vagyunk elindulva, mozgunk,
nyüzsög az ember egyik sarkából a
Földnek el egészen a másikig, és vissza.
futva haladunk, csak a szívünk a régi.

És mire harminc lett a nagy utazó,
még mindig apróka a férfi a fiúban,
és kényes a nőben a lány.
Másoljuk a forgatókönyvet.

Csak a szív nem felejt,
a szív nem siet,
a szív szeretni akar,
a szív hazaérni.

Megkerülni a szemedbe,
a karodba, az otthonodba,
a csókodba, a sorsodba,
a nevedbe a bőrödig.

Egyenetlen Egyensúly

Egyszer elfelejtettem felkelni,
csak aludtam,
olyan volt, mint egy álom.

Egyszer elfelejtettem felállni
csak feküdtem,
olyan volt, mint egy átok.

Ébren emlékezni akarok,
Álmomban erőre kapni.
És zajlik másképpen.

Ezzel fekszem, ezzel kelek,
hasonlít az árnyékomhoz
A rendet hívom!!!

A nap és árnyék, ha cserélik
egymást velem, az nem baj,
de ritmusa a legjobban kell.

Amíg Minden Új Volt

Nem mozdultam el semmit
Abból a bőrből, amibe világra jöttem.
Abból a cipőből, amibe bele léptem.
Pusztán annyi a másság, hogy odáig könnyű volt,
Amíg évszakról évszakra más lábbeli kellett,
Mert minden Új volt!

Az, hogy megtanultam fütyülni,
Az, hogy rám bízták a teheneket,
Az, hogy pattanásos lettem,
Az, hogy sok pénzt számolhattam egyszer,
Az, amikor ötven kiló lettem,
Az, hogy ha akartam, lehetett!

De most már minden érdekesebb,
Mert, ha nem történik semmi,
Akkor is felnőtt maradok.
Mert, ha folyamatosan fejlődnék,
Akkor is felnőtt maradok.
Itt azért az megeshet, hogy apák lehetünk egy-hirtelen!

Viszont én keresem ezt a cipőméretcserét
Vágyok ember maradni úgy,
Hogy Nem Félek
Kapcsolódni minden korábbi reccsenéseimmel
Úgy, hogy természetesen bírom megélni
Azt, amit mások jobban tudnak alaphangon.

Éllettörténetem

Egy perc kell, hogy elmondjam a fele élettörténetemet.

Ezért megállok, hogy észrevegyem, amik mellett
elrohantam, mint autópályákon a millió önkéntes száműzött
- csak mennek előre, csak megyek közöttük.
Megállok, hogy felfogjam azokat, amik mellett
felnőttem, mint gyermek és mint friss apuka.

Igazságok mentén próbálom beazonosítani a jó vagy rossz
döntéseimet.
Igazságok mentén, próbálom rangsorolni és megtalálni az
értelmességet egy időkeretben.

De várj. Mesélek Egy Percet.

Küzdöttem, hogy apám ne verjen.
Küzdöttem, hogy szerelmes legyen.
Küzdöttem, hogy lemondjak az énről.
Küzdöttem, hogy költő legyek.
Küzdöttem, hogy fizessem az iskolát.
Küzdöttem, hogy elhívjon az Élet.
Küzdöttem, hogy szóért szeressenek.
Küzdöttem, hogy képpel beszélhessek.
Küzdöttem, hogy dolgozzam a karriert.
Küzdöttem, hogy feleségem legyen.
Nem küzdöttem, hogy egészséges gyermekünk szülessen.
Küzdöttem, hogy megfeleljek, megfeleljen.

Ilyen a történetem, amire a felére elérkeztem.

Tetejébe egyre inkább is olyan, mintha végre először élnék.
Vagy többször olyan, mint a vízmozgás után a gyógyulnék.
És olyan is, mintha a lelkem jobban bele illene a saját porépítményébe.
A több tavasz, a több karácsony együtt a születésnapokkal ide repítettek.

Csupán Egy Gondolat

Csupán egy gondolat
Meg ér száz másikat,
De mi van ha nem érkezik
Az az 1? Mint hegygerinc

Marad romlás nélkül,
Mert nem adatik neki
Az az 1 impulzus, ami végül
Magával rántaná a sok takarót;

De ha mégis úgy alakul,
Hogy az az 1 gondolat előkerül,
Akkor az omlott körülmény mesze látványos,
Engem ez frusztrál, de úgy becézem, hogy tanulás.

Illetve, ha elmaradna az az 1 gondolat, amit vágyok,
Akkor mindenkinél büszkébben vagyok a Flegma.
Mitöbb jelentéktelenül telnének el velem az évszakok,
De annyira, hogy név nélkül vegyülnék a cinterembe.

maradok a lábnyomban

ne maradj el új év, 2014
(megkezdeni, hogy elmarad?)
kell az az egy tűz
az az egy erő,

amivel merünk,
új célokat megpróbálni
új táncokat körbe mozdulni.

mert nem akarok belefordulva
félni itt belül, magamba
gubózni, mint dióbél nyüve,

hanem szeretnék haladni
bátran magasra repülni,
messzi, ahol a repülők szállnak.

hiszem, az én utamra rátalálni lehet
az én helyemre ülni sikerülhet
s az én sorsomat bevégzem.

hol van drága Mester
bennem a Te igaz mondatod
miért felejtem el,

hogy Te a ködnek
Teremtője vagy és Ura.
ugyan sokszor elhagy, amit tudok.

csakhogy kell lennie, elismerve és bizakodva, 
gondolom létezik az én sorsomnak
ajtaja, ezért be és át fogok rajta menni,

csak én most akarok
de én azonnal szeretném
én most akarom.

kínoz ez a gyenge önuralom
nyom ez a matt állapot
félek, nem is leszek jó.

nem lenne baj ha ledarál
az se gond, ha erre szánt
a Sors.

kisebb hely a lom,
aki vagyok és az elvárásom
nem lehet különb.

dacára maradok a lábnyomban
a kövér cipőtalpvirág díszben,
hogy hozzá tartozok.