Monoton napok helyett

egyik nap könnyebb
másik nap szebb,
hol a határa mindennek?
olyan is van hogy nehéz
vagy sehogy sem akar menni a nap.
nincs mit kitalálni,
nem is lett kérdés.
hanem csak levés,
mint egy tó.
de valami buborékok
nem hagynak nyugton,
kell túlcsordulni,
még olyankor is,
és még azért is,
és annak ellenére is,
és mindenek mellett is,
és mindenek után is,
úgy mint egy rossz csap,
ami nem nyugszik,
hanem csöpög.
kell adni,
kell osztani,
kell mozogni,
még ha csak megsimogatni
tudod, csak megsimogatni,
egy újjal a feje prémjét.

A zavar helyett megelégedés

keressük a jó zenét,
túrunk a hangokban,
élvezzük a jó beszélgetést.
kóválygunk posztmodernül,
keressük a jó személyt,
barmoljuk az időnket.
élvezzük a jó nyerést,
-az önzés néha jó.

a legjobbat keressük
a legjobbat akarjuk,
a legjobbat választani,
úgy mint Ádám Évát.

de a bőség zavarában,
mikor lehet jól választani?
de a határtalan világban,
mikor lehet megelégedni?

mert, amíg még egy
ember moccan,
abból Éva
szökhet ki!

valami más jó volna,
hogy tájékozódni lehetne,
egy sablon, ami nem dogma,
hanem egyszerű megelégedés.
(a sorsommal való összhang)

magadba otthonra lelni

araszolni, menni a betűben,
gyűjteni egy marokkal.
nem is lesz vége,
vagy csak elfoglal
addig amíg,
megérkeztem?

piros zászlók,
zöld tavaszok,
kék ősz és
sárga könyvek.
maradnak rátok,
hogy ki voltam.

ha őszinte vagy, nem válogathatod,
ha akarnok vagy, mást irányítod,

összesen mégis
a legjobb jó lenni
és elég önmagadhoz.
a legnagyobb kincs,
magadba otthonra lelni.

Ujjamról olvass

fákról én látom,
járó, te mától
fel-figyelj.

ujjamról olvass,
amerre mutatja,
fel-figyelj.

nem a lombot,
amit a bot
fel-fúj.

A legnagyobb diadal.

állig felfegyverkezve
sem lennék elég erős
győzni.
minden legjobb
döntést meghozni
talán segítene,
de úgy tapasztalom,
ehhez sem vagyok
magamtól rátermett.
Kísérletezem,
a kertig az udvart,
próbálgatom a határokat,
jó hiszemmel.
még akkor is kell maradjon
egy kiút ha minden kútból
elfogyott az ital,
még akkor is kell lennie
egy falat levegőnek,
és van a saját keresésnek ideje
az utánzás helyett,
és van a saját megtalálásoknak helye,
amikor megérted, egy kicsit jobban
az életnek a rendjét,
a sorsodnak az egyszeriségét.
Hogy elég szép a kerted, olyan mint te,
szép, miért kellene kimenni,
más határain cseléd lenni.
-ennyi a legnagyobb diadala az életednek.

Oda visszakerülni

keresem az életnek az értelmét,
keresem és megtalálom,
rátalálok idővel,
amit megváltoztatni kell,
akár biztosan,
ugyanis a fájdalom kikezd
minden szuper dolgot,
amit elképzeltem,
hogy az a teljes
és igaz
és jó filozófia lenne!

ott, akkor is megáll,
és a makacs bátorságunkat
is magával sodorja
egy marék földnek az árnyéka.

ennyi lett volna...
ennyit lehetett csak...
mindenkinek igaza volt, végig...
senki nem tévedhetett...
mert mindenki egy-helyről valósi...
oda visszakerülni, talán az egyetlen,
ki nem mondottan a legmélyebb vágy...
és csak ennyi lett volna a feszengés...
ennyi a legfontosabb elméletháló...

Nehéz ismerni a könyvet és a betűt

az üres sorokba miért keressek,
a könyvben aminek címe se betűje?
nem is nézem azt,
amire vágyok,
nem is keresek olyat
amit szeretnék,
önző polcokat
nem akarok megtölteni
magammal
és amit másoktól tulajdonítottam.

üres sorokba miért keressek
könyvbe bújtatott címet és betűket?
nem is nézlek,
hanem csak járom,
azokat a napokat,
amikor szusszani
lehet,
amikor simulni
lehet,
amikor szeretni
lehet,
-nekem.

és azokat a kallódó kőszobrokat,
neveket, amik
belőlem is ugyanolyan
mozdulatlant teremteni akarnak
őket nem is látom
nem is hallom
de erős a vonzásuk
mert magabiztosnak tűnik
és fontosnak, ami jó lenne,
ha nekem is lehetne.
Nehéz ismerni a könyvet és a betűt
Nehéz élni veletek együtt.