2012

    Nem is lehetne jobb téma az írásra az Úr kétezer tizenkettedik évében mint a film amelyik 2012 címet viseli.

   Először is had írjak a világvég témájú filmekhez való hozzáállásomról. Azokban a történetekben, amiket ebben a témakörben láttam szükségszerűen, de szükségtelen a szeretett hős meghalt. A film, úgy végződik, hogy fáj látni a szenvedést és nem a világvégére van kiélezve a mozi élmény, hanem a szenvedésre és "kiválasztottak" túlélésre. És ezennel javaslom, hogy igenis pontosítani kellene a zsánert, mert ez a film is, amiről most írok, nem a világnak a tényszerű végéről győz meg, hanem valakinek a történetét mesélik el, akik túlélték a kataklizmát.

   Igen határozottan ez a történet egy kataklizma, avagy természeti csapás, amit senki nem tud felülbírálni, sem az ember bölcsességével és tudományával uralni. A nagyon penge tudós képtelen még mélyebbre fúrni, képtelen még mélyebbre ásni, hogy legalább ő, legalább a családja túlélje. Halmozottan meghaladja a spekulációt és a hipotézist, amit az ember képes megfogalmazni az, ami a világvége, de még egy természeti csapás is kifog rajtunk. Nézd meg a filmet, hogy meggyőződj erről.

   Tehát a 2012 világvége és a természeti csapás, csapások az nem ugyanaz. Mert a világnak valóban vége lesz, megég vagy elfogy, vagy összeomol, vagy elsüllyed az a bolygó, ami most az élet lehetőségének a terét biztosítja. Nem űrhajók, nem titkos kormány projektek "Noé-bárkái" fogják az emberiséget az új világba vezetni. Határozottan hiszem, hogy nem acél, nem vas és nem bitek, byte-ok mentenek meg. Hanem az a hatalom, aki azt a rendszert kigondolta és létre hozta, ami most nekünk a Földet jelenti, kormányokat jelentik, vagy akik a szeretteinknek számítanak. Na, ez világvége lesz, ekkor lett vége a földnek a mi bolygónknak a mi otthonunknak a mi gondolatainknak.

   És a film, amit megnéztem, az egy modern változatú, csúcstechnológiás, Roland Emmerich által elképzelt Noé bárkája, új arcokkal és színes szerepekkel. Színes bőrű  szerelmes pár, és amerikai elnök; a gyönyörű hegycsúcson életét töltő őrálló; az olcsó munkaerő és kreatív csempészakció; az apa és fia kapcsolatának a rehabilitálása; a mai világ családképe; a kormány hatalmának az eljátszása.

   Végül azt tudom mondani, hogy nagyon jó mozi élmény volt és elgondolkodni azon, hogy a vég milyen lesz nem árthat senkinek mert mindenképpen szembesül az ember saját természetének a határaival az adott pillanatban.

Forrás: http://www.imdb.com/title/tt1190080/ 

A sors győztes csorbái

„…Hanem vedd fel a kereszted, hogy ne nyelhessen el, egy önámítás sem. ”

Magamtól magamig

Borulok, dőlök meg.

S nem kérdezhetem

Meg a dőlésszögeim.

De előre ismerik

Utcák, emberek,

Hogy mibe hullok

El, már megint.

Nem rajongok, ti

Ha azt hiszitek,

Rosszul néztek,

Ilyet nem akar senki.

Nem. A csorbái

A természetemnek,

Csillagok és fellegek,

Amit a véremben viselek.

Talán meggyőzi valaki.

A lehetetlennek medrét

A természetemnek ősi,

Piros büszkeségeit.

De nem fogok nevetni,

Ha bordáznak a lehetetlenek.

Sem nem a számító kezek,

Diadalát megtapsolni.

Még ha a menet ünnepi,

S hét-pecséttel szegeznek.

Ellenem, akkor is merek

Győztesen, küzdeni.

Pillanat, pillanatok

Soha nincs még egy pillanat,
Az élet, mint egy közönséges péntek,
Ismételhetetlen elszalad.

Ó milyen kevés hatalom,
Mennyire emberi lom
Magamon és mindenkinek.

A percek egyformák,
Az arcok ugyanazok,
S a gödör hideg föld.

II. Event Event Event !!!!

Kiállítás a WestEnd irodaház aulájában Exhibition in the great hall of the WestEnd office-block

1062 Budapest
Váci út 1-3. B épület

2011 május 2 - 29
May 2nd - 29th 2011

The title of the exhibition: Cafe House of Colours
A kiállitas címe: Színek kávéháza

Festette: Bántó Ruben
Made by: Ruben Bántó

***West End Office Center Irodaház VI. Bp. Váci u. 1-3. Ny. :H - Szom. : 9 -18 h.****