ma csak álmodom róla

az álomhegyből bányásztam mikor rámorditott a szerelem és a gépfegyverrel hirtelen lepet hogy arcom fagyott lett rajta azok a vonalak amik elárultak hogy mi célból kutakodom és mi okból mocskolódom s mint kis ficam ottmaradt egy nagyobb helyett a tudat hogy ezután sánta lettem és takarókkal kel világra keljek nem szerncsevel sem kis tarisznyával hanem valami szokot pokróccal csak mert nekem roppant egyszerü középszerüre játszam a szerepem és nincs hatalmam és hiába akarom magasabb szinten járni csak almodom de akkor sem engedem jobban ásni jobban szeretni jobban lyukas lenni vállalom egy jobban játszott játékért (az lenni aki akarok)

ha már élek

jó vagyok mint reggele a napnak csak mindig követni akarja takarója az este közbe megrak tele mindennel, csak ritkán latom és tudom megválasztom hogy mivel... maskor fájni tud hogy rámszakadt a levele a szentnek és lázadok a békességgel a humorral a láz a béke a humor ellen hogy legyen belőlle nekem jusson a minden mellett egy csókra egy szóra a napban jóra ha már élek

pár éves ars poetica

a hosszú sorokban még nem vagyok a félkövérekben még csak a disz a többi masik félmaroknyi szó egy darabig csak zászlón vicc

az ember boldog

minidg a csók előtt vagyok szerelmes meg utánna akkor boldog hogy onnét hordom minden ritka szép emlékem ha homlokirányt becézhetem a királyi fenséget

a francia

kergették mint étvágy a jobb jövőt loholt magányával csontlábakon aztalomhoz versek érzések mint fogoly a levegőben (P.J. A francia fogoly-ra)

imaest után

hinni akarok ennyire bátor hogy kalandok és ne kudarcok virrasszanak bennem hogy reggelre vagy félek és keveset hiszek de inkább ébren pihenek s igy megmarad a tegnapi csodakep ha nem latom ázom es rázom magambol ki a jót ez mint jatékok szenderegnek ajzottan kegyesen valamék, porondozik bolondozik velem ok, hogy az elmélet a rólla tudás felkavar mint lágy szélséta a mindegy utcát s nem porzik...

en is vagyok egy hasonlo

azt mondjak kolto de nem akarom elhini mint roma azt a szagot ha hord hatara zabot de a kacer tetszik a szep no is fekszik a kegyelem is veszlik egyben lilasra fest ki talan ezert mondjatok pedig csak tajekozodom es a pofonokat ragasztok egy viragfuzere aggasztok nem hullik el nem ragad fel csak a hulla csak a dudva ez nyoma talpamnak ez szaga ruhamnak ez fenylik szememnek barsonydus betukedvem