homaly es este es sotet

kunt voltam a felhomalyban nem lattam tisztan d e kerestem egy biztos pontot olyan fellegvartipusu lampatorton egy lampafenyt neztem mig nem talaltam meg hogy mehessek de addig sok ido eltelletttt sokan hagyatak el mentek mellettem messzig s tovabb el fenynelkul meg ragodva a sotet izgulastol en csak most indulok picit kesve mint az idei tavasz de mert van ISten lesz tavasz is megyek s kovetem a fenyt elidultam a messzi en fele egyedul a nezesemmel

o valaki lattan

ti lanyok szepek vagytok meg akkor is ha kepen latok gyonyoru a mosolyotok az arcotok szeretnek lenni irigykedve nezem s csak messzebb kerulok a kozvetlensegetek miatt a bajotok batortalanit a hangotok elijeszt mint ozet a zaj vagy vadlovat a ham de vallalom a kockazatot a mosolyert ami en leszek ott a meleg kalyha es a buszke baratnok kozott elhiszed? megtortenhet meglehet de nem ragaszkodom nem is udarlok csak szerelmet vallok neked a szepnek! gyonyoru vagy mint a bolcs.

akvarell

betort a bun en meg beletortem mar megszoktam mar megtanultam utalva magam szeretni.

akarom mert lehetseges

mar regen imadkoztam mar regen oldott meg nallam dolgokat nem az otlet hanem az ima!!! csak elek mint szurke egerke neman es napokat temetek a mult kontosebe elengedem az idot s ok is elhagynak engem s csak elek meg beszelek virradok esteledem nezem mere fujnak a szelek de hinni akarok szotlan tenni hatalamddal elni elteltem mar a beszeddel elegem lett mert cserbenhagy eszmem a tettem laza csavarja es kibol meg csak elbomlik nallam esetlenul leesik nics vadlott belefaradtam az egyszemelyes birosag felmond de a kerdes megmaradt: a roszban van mereszseg de minden lehetseges a joert jot allni aki hinni akar

szoban a sznobbal

kellemes volt de fajt mint akit szeretnek mondanak neki az igazbol kicsi volt nem tudhatott nem akartam feleslegesbe hagyni a betuket folyt a trotty mentem tagas szemekkel vittem csiszolt eszmeket masok szemebol kinezett kozerzetet a szemetet hallgatam mikor mar minden elfogyott a tudott gondolataim ezek voltak: kozhelyeitek

a balvany

valamikor csak ugy otthagyott maskor egy szot se szollott hallgatott en utanoztam mindenbe kivettem szerepem ha szep volt akkor en is olyan akartam lenni ha szomoru akkor nekem is beszamitott soha nem engedte hogy ugy legyen amint akarom hagynom kellett magambol egesz a meltosagtalanasig hogy nem lattam tobbet csakhogy olyan legyek mint O.

kockajatek az ismeret

kifejezetten sert amikor fejem felett fuj a szel es a varju meg feszket akar rakni rajta rosszul latom falcs hitem van o nem is gondolja megis erzem gondja azt amit ovodas hogy elfer es megfer egyik sarokban s a szidas kifordult a szoba sarka! ennekem nincs meg enekem csak szavam s dallama megha bánod is mégha szánod mint telen szanon a baró csusszanok a magam utjára s a magam bajara el innen nem akarok feleslegig jutni elég ha elér a szele maris elmentem mint minden a nagyobb zivatar után.