utban az este fele

egyik labam megy a masik meg kovetkezik s kerekedik hatalmas szmog Reggeledik megindul ujra othontalanodik az egesz tomeg egesz estig

onzetlen diszek

mit akartok latni elbuvolo sorokat meg fantasztikus rimeket nezzetek a nagyokat es keressetek oket mert a kevesektol ugyis elveszik amilyuk van! -ne akarjatok a roncstol szamonkerni sebeit s buneit engedjetek legalabb levegot a kis napfenyt ne lopjatok ki ne hazudjatok nekiek szep jovot igazukat megtartsatok addig meg nem ti lesztek a semmik mint cigaretta fustje s a betegseg engedjetek utat a keresonek eresszetek utjara a korbe hogy ne ti legyetek a hatarosztok mar lejart a kommunizmus ideje hagyjatok a szemely eredetet kibontakozni ne fosszatok alaktalanra mert meg lehettek azok akik eddig aldhattok mint Balam ne jatszodjatok felelotlenul poziciotokkal hagyjatok legalabb egy koborlo delutant a kutyammal ha mar mindent elfogtok vennni legalabb ez megmaradt a keves mellett meg ez maradjon meg de en nem karhoztatok senkit mert ezert nem ti vagytok a felelosek nem ti tehettek azert mert gyamoltalan vagyok mint a regi feleseg mert nem ti iranyittok es hataroztok meg hanem az a hatalom ami teremtett egy urnak vagyunk az urai igy hiszek betegen meg mar veretten is de hinni akarok barhogyan is mert bizok hogy nem tolletek fuggok, nem ti vagytok az orr se a ful ammiben csungnom kellene ti is akar en egy ekszer vagytok mind akarjunk ez maradni/lenni.

a holnap titka

kivancsian merengek egy sorban es figyelem hogy engem mere kevernek egy biztos jövőt felém de hova hajlok a benyomasok merre tekerik a madzagot mert arra gyaloglok honnat mondja a szot a RENDSZERES suket meg a fulem mire fogekony s mit eri meg korszerint folyt kov

www.ekt.hu

ti hatalmas lombú fák, nagyok és szélfogók engedjetek egy kis fényt, húzódjatok szoruljatok egy kicsit mig elér a napér -nem akarok se nyulbél se füz lenni! csak egy fa amin a madár fészket rak meg rajta nyaranta koncertet ad (a tavaszt is a fáról kürtölik ki) meg azért fa mert ha ki is vágnak a már rothadt emlékéből is kihajt újra és újra a száraz tuskóból egy új csemete rajta már rügy is van de világ nélkül csak a szinvak lát benne jövőt!

a masadik elet

miert ne lehetne érett fejjel kezdeni az életet? hány árvaház üres maradna mennyi csáladban lenne boldogság hány ferj lenne hűséges a feleség meg őszinte csak a mégegyszer után ha kezdené az ember az életet a kőműves tanulna az értelmiségi paraszt maradna a szülő nemcsak tartaná a gyermeket talán pokol se kellene már a menny, az Isten, a templom meg fontos lenne csak a megegyszer után kezdené igazán élni az életet drága barátot szerezne kapcsolataira időt energiát áldozna talán lemondana a flörtről is de szeretni szolgálni tudna talán a koldus sem éhezne nem divat vagy korizlés szórna rá ruhát csak egyszerű meg kreativ lenne mint aki már újra kezdhette.

en meg mindig en megint en

csak ugy hajbakapok meg csak az enyem az ellneseg de mar hullott is par tenyernyi csak ugy hajbakapunk meg csak az ujnyi botlason is kony mar hulott is par-tengernyi csak ugy hajbokolok mar csak az emlek erotlen pucersagaban de a mar elhullott eveink temetojeben

szavak a tengerben

mindig ugyanazt mondjuk ugyanazok nem jobbodik meg senki nem szuletik uj, szavaink uressek es beletlenek csak szines es elmes kontose ami batorit hogy baratomnak nevezzem maskent mint kuldost dobnam odebb a szennyesek koze meg a semmi moge