time in Guessens and space in Manor

Nobody cares for me
But everyone listens to me
Nobody knows me
But everyone teaches me
Nobody wants me
But everyone invites me
Nobody comes to me
But everyone is next to me
Nobody, I will become
But from everyone I will be (12 Sept. 2008)

I lived one day.
I am twenty-four.
half of the day
or two or three d
ays more? To be me.
And also everyone.

no much question today
not that burden feeling as it was
until late night yesterday
now I am not asking
Why and How
I found rest
I found peace
I found future
I found you
I found You but
I think that rather ‘I’ You
gave me Rest Peace Future
and him and also yourself
and of course not that much question
(until the next answer)

The smile of the colours
The smile of the rainbow
The smile of the beauty
And the smile of you

let me go to see
let me go to see the sea side
let me go to see the debts of mountains
let me go to see the edge of my soul
let me go to be for what I have desire.

dead is no more for me is no more for me dead

I am already yestarday
only my paint will remain
I will write tomorrow that
I was sititng in the best seat yestarday.

Rev. 21
I will be there with you my brother
I will be there in joy and gladness
with my saviour with my neighbour
I will be there in joy and gladness
with new clothing with new worship
in whatever’s new I will be there
-I am there in the Lamb’s book of life.

Basel
1.God I did a mistake
God I am in error
and this radiating to me
as a sik sunshine

I still remembering
and until dead keaps me
in live always remembers me
to that choice which I made

God when you don’t use our mistkaes
God when you don’t lead us in errrors

2.I saw the church
as a dead dodo
I saw a church
dead as dodo

3.which come first a simple Hungarian poem a napbol csak arnyek van a sotetbol csak semmi mas

i am home

i am home
like a bird
like a child

i am home
with hope
within many
hoplesness,
i am home
with faith
within many
faithlesness
i am home
with courage
within many
couragelesness

i am home
surrounded
like a bird
like a child
i am home

brokeness

being broken is not easy knowing the whole makes heavy my search tourned into despair the occasional relief is colourless there is no fire which would burn me down there is no power which would lift me up I am in me wihtout mysef I am with me without myself everywhere I am overshadowed by my thoughts everywhere I am overwhelmed by all my sins only a deeper sense of deep with a clearer sense of something my search even more is turning into a real despair the occasional relief is less and less colourless there is no place where I would find peace there is no man who could give me anything me in me just me and me only with a dirty kiss on my lips by the fear I can no longer walk further like that I can no longer live any more like that and I don't want but I don't want now I know only one thing that I don't want to go home as I came here I don't know what is there but I take one step towards it did you meet with Him? did He meet with you? when he came into your despiar and created a window through which you saw the Creator

hatarok

Valamikor ugy beszeltek, hogy senki nem ertette, mint az egyhazban a magyarnak latinul, vagy mint Galileo a nephez is, vagy mint barbaroknak az etikettrol, vagy mint koltokezdo. De van aki ugy ir hogy mindent tud es az emberek keptelenek ot megerteni. Es van aki csak mond es mond es mond. Hol a hatar a mondhatatlansagban? Keressuk a szopart Szobaban szobraszban Keresem a szopart Egy csokor leanyban Mind mind mind mondanak Valamit arulnak kihordanak Magzatszeru nyavajaktol Elethu emberalakokat szinte Olyakat mint tevehatan pup Vagy akar tehenszarv. Minden egyre megy Minden elre elesebbre Minden ember csorba Megis Minden ember elesebbnek tunik Mint hutobezart vagy fagyasztoba Napsugarak meg a huszaseveimbol, ugyanis azok az igazi fenypermetek. Konzervalt hitem ilyenre menetelnek … A tulcsordult alkotoingerek. Felontott garatokon az eltoromok csiraja Oszinten, engem sem erdekelnenek zagyva egok gondolat megomlesei vagy paplanalattbol lett alomgorbeik se a nyakkendo az ontelt szobokron vagy a vilagtalan vasmarkok levegomegvakarasai Felontott eletoromok a garatokon It szaladt maris szerte a menes Amikor felkarolom a kezdetlegest amit eddig irtam Es feltekeredem vele egy bogba amit eddig leirtam Azonnal nektek mint reszeges ovodas imbolyognak a beturendek Vagy inkabb a szora sem erdemes iras jon le, meg egy halom tetu Gyul fel oroksegnek osztalyterembe hiu olvasogyakorlatnak Mi a hatarod a mondhatosagomban? Kersem.

a szo melege menyei

majdminden leirasom mennyei Addig amig a szavak melegeit el nem fogyasztja mondjuk egy uj nap vagy egy naplopo sokszor a kovetkezo szo es legtobb alaszala vala a mindennapokba de legtobb ott aszalva van a minden porban hatarozatlanul el nem hataroztam meg soha hogy irok vagy ne irjak tortenik velem megha ugy is van s olyan is mint a pohar forro vizzel felmelegiteni a falu-kalyhat nekem ilyen mitugrasz kerdez ram hogy miert csinalsz nekem ilyen gorbek alakitjak a hatat Pupeknal tudom jol neked mas felemas jol tudom neked mas lefelmasz en csak jarnek en csak jarok

mert van lehet

megirom hogy kek s tudom hogy inkabb sok mas is, tobb. de a rendje ez, hogy ugyanaz lesz minden szo, szin, kep, hang mint a te nezesed de eleg ha latod es nem bantodom ha te masnak latod eleg ha latod mint szivarvanyt vagy keknek sem. mert van lehet vidd magaddal a szelet vedd magadhoz a szelet s egy szeletet minden szobol, szinbol, kepbol, hangbol mint jelenletet a jelenlethez a latok

merre mentek

Nem tudom a jardat, de elkapom a jarvanyt.

hogy feljek en is mint ti sokan

hogy agodjak en is mint sokan ti

hogy orditsak en is sokat mint ti,

hogy nyavajogjak en is mint ti sokan

hogy halmozzak en is mint sokan ti

hogy koveteljek en is sokat mint ti

Nem tudom a jardat, de elkapom a jarvanyt!

én és maga

én előtte,
ön utána
s nagyon bámulunk.
egymást és nemcsak.

de biztos, hogy elfáradtunk,
mintha hegyet hódítottunk, hódítunk:
(a Birtok) az mindig mondja
ismételi, hogy egyre keressünk tovább...

olyat ami van, olyant.
cimbora citrom
és cimbalom
e három közül a legnagyobb,

hogy fáj az út,
a pompás civakodás magunkkal

szavak amik nekem próféta

valami szinesnek látszó de nem az: vaddisznó, zebra, zsiráf valami csikosnak tünő de az nem. hanem szürke és másadnapos ború hanem ködös és másadlagos illatú és olyan mint az esőben zebrazuhany kellene összeáljon ez képnek, versnek kellene ez összeáljon emlékezetnek kultúrának, részeges ovodásnak de nekem mégis jelent: a lelkemet, világom A bennem fogant jeleneteket

hóbort

akár hideg falhoz, tapad a testem egy szerü igazhoz ragadt az eszem fáj hogy akarom hogy kell nekem fáj hogy ismerem hogy kell nekem jobb lenne más lenne ha... de megkerültem, már látok de megkergülök mert látok s csak kallódok és megkerülök. s csak vakkantok és megöregedünk (az Igazzal)

találkozunk hogy találkozzunk

fekete ruhába öltözött a jó s pokoli lett minden utam, mennybéli hitem kificamodott s nincsen meg a volt bátorságom. egyedül vagyok a rámszabadult lehetetlenekkel mint szerelmes nem hiszek, hogy ilyen vegyes valamikor is letisztulna rendes tisztaízű iható forrásvízünek csak vánszorgok egyre utána a szeméért, a jelenlétéért, a jelleméért, hogy méltóan beszéljek s szembenézzek velem aki újjászülethetett benne. igen téged akarlak látni, hogy mint papírt cafatokra tépjelek hogy egy percet se engedjek téged lenni bennem. de nem is akarom, de megmondom hogy ezt akarom -nézz drágám tincseimre, hogy vedle(i)k. Ez most az én versem is vagy csak én irtam? Ez most történik velem, vagy csak én írtam?

mindenki azt szégyeli legjobban amiről nem tehet (C. S. Lewis)

nem voltam ott amikor szülőt válogattak nekem nem voltam ott amikor a nemet osztogatták nem voltam ott amikor testemet adták nem voltam ott amikor a lelkem kaptam nem voltam ott amikor a világomat rendezték nem voltam ott amikor életre hivtak de mind lett nekem szülö, nem, test, lélek, világ, élet de mind lett nekem valamilyen családom, alakom, fizimiskám, lelkiségem, világnézetem, életem… de azt nem kell szégyeljem, bezzeg hogy más én akar lenni, de azt nem kell szégyeljem, bezzeg hogy másnak jó az enyém, csak azt gyászolom hogy az enyém miért nem hasonló a tehez, örök kavalkáddá köpülődik mint vaj meg nem keményedik persze s csak újra ott találom magamot hogy hasonlítgatok s feszegetek rám egy alakot rám egy slágert enyémnek jellememnek de ez nem kell, más lenni, mert akkor ez nem lehetek, másmilyen lenni? DE nem akarom a sok, a nagy bolháit! jó nekem a bőröm, jó nekem apám pofja, jó nekem... Véletlen műfaj az ember, de egyformán szép mint rét persze szeretnék lenni egyszerre az egész határ és nemcsak egy brezina-akol vagy az az odaégett folt, hogyha nem kellene szégyeljem ha bojtár a szeretőm vagy két vas és idegen anyag ha van a fogamban

nemis kell más

nem kell írásjelem

a szerelem meg hírnevem

ez megelőz csak követhezzem

én közbe csak leselkezem,

nem is kell más lámpajelem

csak talpam s kedvlevelem

meg a csillag aki vezem

én valahogy már következem

nem kell más kenyérmorzsa

csak villám s késem

meg ereje ami tezem

én közbe mindég törekezem,

nemis kell más írasjelem

tollam s füzem

meg a kedv aki tezen

én közbe csak hű eb lezem

az összes húszonnégy óra

Elmentem én is mint villamos ma is mint tegnap ugyanazon a két vonalon egyszerüen egyformán egyszinüen egykedvüen ugyanannál a táblánál megálltam ugyanannál a saroknál befordultam ugyanannál a gondolatnál megálltam -de a Pataknak ruhát nem varrtak igy kabátjáról se szakadt le gombja. bezzeg neki nem volt pikáns szabója hogy ne ténferegne már árviznek s hogy ne állna rajta jól ez a divat. -katica katica kedves Katica ruhád cicomája szemed sarka, pompás alakod De csak szótlan, nem baj majd én körbejárlak szóval. -világ Virága virágja világnak vigyázva vagy, váltig tépve! Holnap a villamos ablókából újra látom a vizet, a kis katibogarat, s viszem a szedett csokorban jószándékom, bele az utazásba beletakarózom bele világomba holnap is, azon a két vonalon.

A fontos-adók

mindenki ott van egy országnyira

mindenki megtalálható egy anyányira

mindenki mondja beszéli tanácsolja az Életett nekem

de mielőtt mondaná beszélne tanácsolná

az összes jószándék hirtelen kiürül az óperenciákból.

most ez csak mese, s a meséről jó beszélni. vagy ki legalább egy csepp?

de nekem ez a történet az életem. vagy mi marad üresen akkor...

szinek a játszótéren

valami tevés, valami ötlet, valami kérés, valami ölet

hoppá-ré

csak kelletlen, csak napelmente olyan ami hasonlít arra a zenére ami dühit és egy felelőtlen-zaj nincsen perce egyáltalán ritmusa belehullik a feneketlen felejtésbe érdemtelen és érthetetlen izmus kényelmetlen egy támogatóval Velem

vizelégia vagy vizelégisaz

égalatt mint vándormadár aki újra nincs othon de mindig haza érkezik. akár most a lelkembe a zsongás és a látszódás és az akarás, Nem tudok nem az lenni veled, Nem lehet nem oda érkezni – Hozzád; mint csak cseppeső, esőcsepp, szimánkoló eső, eső, vagy zúhogó eső, záporeső ahogy víz: rámömlik, találomra áztat, de csakis vizes lehetek Ki vagy te fenntről ilyen égbőljövő?

ki vagy?

te vagy én vagy mi vagy? ti vagy, ők vagy. mik vagy te jön. én jön. mi jön, ki jön? ők jön, mik jön. te leszel, én leszek. mi leszek, ki leszek... ők leszek? mik leszek

az Isten felügyel

ne félj, ne sirj ne legyél keserü ne rágódj gyere ki a sarokból s nyújtózz bele a tenyerembe akarod kéred érzed van lehetőség van Van van kiút

örök húsvét

Jézus az egyszerü szavak és a nagyszerü betük mind foglaltak már, hogy rólad új legyen írva. tele vannnak zugaink, zsigereink a történeteddel: a kereszted ott valahol egy sarokba elveszlik, fénylik. Jézus megszoktunk téged, egy darab lettél a bútorainkból. Isten, az hogy lehet: ekkora áldozat és a pokol mégsem üres? de, akkor mi a bün? Van szélessége, van mélysége, van hosszúsága, van magassága? de, akkor mi a szeretet? Van hatalma, van fedele, van határa? de, akkor ki az ember, hogy nem utasítod el mert semmibe vesz? de te, hol vagy Te, amikor látod hogy Van ereje felvenni, elvetni, megtagadni téged? Isten, ilyen szabadságba belezavarodik az ember, ennyi kellékek, és ő pont olyan édeni-csuri marad, szükségünk van egy ruhára, amit kaptunk elfoszlott, öltöztess fel, hogy ünnepelni tudhassuk a győzelmed. szükségünk van újra hogy szóllíts, hogy kihivj a bünből, a beletörtségből, önmagunkból a keresztedhez, lábnyomodba, békédbe.

white (Eternal) eastern

Jesus, both the simplest of words and the most poetic of expressions

Are all stretched to the limit when trying to say something new about you

our secret places, our souls are filled with your story

-your cross, but somewhere in a corner something lost is shining

We get used to you, you become part of the furniture

God,

how can be there so huge a sacrifice but hell is still not empty?

but then, what is sin?

has it breadth, depth, length and height?

but then, what is love?

has it power, limits, borders?

but, who is the man you don’t turn away even though he despises you?

but you, where are you?

when you see he has strength to oppose you, to reject to deny you?

God, with such freedom man gets confused,

so many extras yet he remains so Eden-Naked

we need clothes but what you have given are tattered

clothe us, so we can worship your victory.

for that we need to be called again, to be called out

from sin, from resignation, from ourselves

to your cross,

into your footsteps,

into your peace.

ördögfog

1.az istennélküliség már lehetetlen

hallod ördög

csak az örömeimből lophatsz

csak az erőről erőre juthatok már

Nyomorult vagyok az ég alatt az igaz

de előtted hatalom, rajtad uralkodó

Szolgaságod ereje vonz...

ami csak egy ideig tartó

de ha az összes poklot rámúszítod

velem csak eggyel több lesz a birtokod

de a győzelmet elhullattad már

kihullik a karmaid közül, a fogaid görcséből

a koholmányaidban beletörni fogsz

egy formátlan élettelen végtelen Elmulsz

vagy mégha rám számitást is vetsz

amit már tudok nem tudhatom nem tudni

hallod ördög

az istentelenség már lehetetlen

2.igenis látsznak rajtam az ördögfogak

a nézéssel a hivással

újra meg újra belát

gyengeségem felett

persze ez erőtlenül hagy ott

csúfondárosan és egyedül

hallom amikor egyszerre velem lekacag

röhögöm vele magam a rászedettségem,

a ráutaltságom, a kijátszottságom

igen magamat mint a Játékszert

valahogy ez a csalóka hóbort

a hóbortból szokás a szokásból

szenvedélyre növi ki magát

hogy nem erőlködve könnyen

azt mondom átokban ázok

ez az eső rendszeresen zuhog

és elönt hogy beletörődök

egy ilyen életbe

ha nem találták volna fel a felvilágositást

a felvilágosodásban az esernyőgyárt

persze ezért jobban dühöng

hogy alatta el nem ázok

csorum vizes vagyok újra meg ismét

de az Isten határaban, birodalmában,

s persze azért is jobban zuhog.

3. egy bünnel

több bün jár

két bünnel

mégtöbb mocsok jön

végül elnyel

mint orditást

őserdő

elfogyok

a rengetegbe

eltakarodhatok

bozótjaimba

amig kivágtak egy tölgyet

s az nem lett a

krisztusfa

Ezt látva fellelkesült minden bozót olyan Fának

És nem tudom nem tudhatom eltakarni ezentúl az árnyékom

Ami egyere csak nő, nagyobb és elváltozik az alakomtól sokszor

Ami félelmetesen nagy és más és különböző és démoni

4. Meggyőződtem hogy ki az igazi Esőkirály

s már nem a védtelenségem a sok

inkább a seb a vérzés a beteség a gyógyszerezés rémiszt

az hogy látszani kezd és észreveszem ami igazán vagyok.

inkább az iszony a józanságtól rémiszt,

melegágy ez ahol újra betakarózva kapom magam

oda abba a mámorba

ahol olyan Vég és Gyönyör van ami keserü és mérgezett.

de csak egy elvesztett játékot tud játszani

rajtam velem bennem általam

S a vizscseppek inkább hosszú sirás

egy légáramlás valami biológiai is

az arcomon kifolyva

...

Vágyok Annak a Jelenlétében Akinek Nincs a Jellemében fény és árnyek cserebere

ÓceánEmber

Igen, igen igen ezisóceánbaér Ahogy mondod A Nagyviz amit utaztál Az Nagyút ami vinne Ahogy látszik azisócenánbaér Igen, igen igen Értem a szót ha nekem mondod. Megértem amit mondanál is. Nem kihalászni az Óceánt Nem kihalászni az óceánt A végtelenbeérő felhőt Kérem hogy Nagyviz essen Önző esőt kérek. Kérhetek Magamnak. Nekem is. Óceánember Óceántakaró Óceántánc Óceánhatalom Óceántárscsepp Hogy legyél Hogy legyen Hogy lehess Hogy lehessen.

ezisegyállapot

Hogy leírjam felkavart vagyok Hogy elmondjam csak én hallanám Hogy vigyem már belefáradtam Hogy megbarátkozzam vele nem kell

hangdallam

A Zene belém ömlik, rám ömlik,
mint zuhany, mos végigfut rajtam,
s lehord, elhord magával belőlem is
bántást, bántódást, bánkódást.

hasonlít hatalomhoz,
amihez jó tartozni.
hasonlít gyermekhez,
aki ropogósan nevet.

mint hullám addig mos,
s csak nézem, hogy az életillat
újra, megint a kezem közt.
rajtam, bennem, dísz!
a zene gyógyít

no de a fehér egészen más

egy vágyakozás ami hasonlit az örök elérhetetlenhez akár lehetetlenhez közeli egy olyan valami amit csak elveszíteni lehet egy olyan szín állapot ami csak változhat valamerre újból vagy üzöttre megszerezni is túl magas s olyankor nagyon hasonlít a mindegyre birtokolni inkább untalan csak ajándék marad mint az anyaöl meg a pellenkázók marka furcsa hogy nem ajánlja magát inkább lebeszél átlátszóságáról mert nekem is könyebb meg hát sors a fehér nem viz a fehér nem szín a fehér nem állapot a fehér úgy csak magában szép ilyen egy meg nem tudok lenni ha a fehér állapot ilyen egy meg nem tudok lenni ha a fehér szín ilyen egy meg nem tudok lenni ha a fehér nem viz nem megmos csak emléleztet ez Ajándék-om

Fekete

Nincsem igazság amig lehet hazudni nincsen hazugság amig másként is lehet mondani. (Igazság van!!!) csak koromfekete, fekete, sötet ebben elveszek szürkén a vak nemlátásban mert csak én látszok, a természetem a kiváncsiságom s magamtol meg nincsen elvárásom, tehetek akármit mint Jót. -délcegen lézengek körülöttem... csak a kielégülés az átkom csak a kiegészülésre vágyom ez ami irányt ad az igazak közt s a majdnem igazak közt Életemnek. -tartásom lesz ez, ilyen. itt nincs reggel hogy más is történhessen ugyanaz ébren is a sötét, -esély világnézetre-, kergethetem párnába takaróba az a más is csakolyan koromfekete valami velemszületett bennem ha nem akar a Fényről tollbamondani csak ezt tudom, csak írni is keresztbetört a fekete az egyenes de a mást a fényben észrevettem!