találkozunk hogy találkozzunk

fekete ruhába öltözött a jó s pokoli lett minden utam, mennybéli hitem kificamodott s nincsen meg a volt bátorságom. egyedül vagyok a rámszabadult lehetetlenekkel mint szerelmes nem hiszek, hogy ilyen vegyes valamikor is letisztulna rendes tisztaízű iható forrásvízünek csak vánszorgok egyre utána a szeméért, a jelenlétéért, a jelleméért, hogy méltóan beszéljek s szembenézzek velem aki újjászülethetett benne. igen téged akarlak látni, hogy mint papírt cafatokra tépjelek hogy egy percet se engedjek téged lenni bennem. de nem is akarom, de megmondom hogy ezt akarom -nézz drágám tincseimre, hogy vedle(i)k. Ez most az én versem is vagy csak én irtam? Ez most történik velem, vagy csak én írtam?