Miről írunk mi költők?

Szimplán én csak emlékezek, ha írok,
Jobban arra, amit nem akarok, hogy közelítsen
ÉS még jobban arra, amit vágyok, hogy beérjen.
A szóban elmondom és a sorsban eldől, ha sírok.

Vágyunk:
libasültre,
disznófejűre,
szerelemre,
sikerre,
s,
még,
többre,
mindebből.

A cicomátlan dolgokat kuszán előadjuk,
Beleöntjük könyvtárakba és olvasótáborokba
Úgy, hogy immár soha nem lesz új a nap alatt,
Szimplán mi csak emlékezünk, amit írunk.

Vágyva:
szeretetet,
otthont,
hasznosságot,
eredményt
...
a legkiemelkedőbb Történetet.

A jobb az most van

A vers olyan mint egy patak,
elfolyik tőlem,
Arrább áll, odább megy
haza érkezik a többiekig,
a Nagy vízhez,
úgy én is a napokkal,
ami arrább áll, odább megy
rajtam keresztül a többiekhez
a Nagy tegnaphoz.

Van-ni akarok:
megélni a pillanatot,
elengedni a tegnapot,
bátran várni a holnapot.

Mert ki tanít engem,
Ki nagyobb mesterem,
a szavaknál, az időnél?
Hogy a jobb az most van

Nehéz ismerni a könyvet és a betűt

az üres sorokba miért keressek,
a könyvben aminek címe se betűje?
nem is nézem azt,
amire vágyok,
nem is keresek olyat
amit szeretnék,
önző polcokat
nem akarok megtölteni
magammal
és amit másoktól tulajdonítottam.

üres sorokba miért keressek
könyvbe bújtatott címet és betűket?
nem is nézlek,
hanem csak járom,
azokat a napokat,
amikor szusszani
lehet,
amikor simulni
lehet,
amikor szeretni
lehet,
-nekem.

és azokat a kallódó kőszobrokat,
neveket, amik
belőlem is ugyanolyan
mozdulatlant teremteni akarnak
őket nem is látom
nem is hallom
de erős a vonzásuk
mert magabiztosnak tűnik
és fontosnak, ami jó lenne,
ha nekem is lehetne.
Nehéz ismerni a könyvet és a betűt
Nehéz élni veletek együtt.

a koldus az utca igazi barátja

a járda velem van teli
egészen üres az utca
én vagyok a társasága
a kő és a 42ős cipőtalpak
és kósza pár szál füvek

kitartóan és hangerősen
kopogtat a kő a talpamon
a füvek valamit tompítanak
de mind kéreti magát be
szeretne nekem mondani

ám én jobban sietek
ahogy egyértelműbb
az utca szándéka
én jobban igyekszek
ő jobban hangzik

felgyorsítom a menésem
mert nem akarom hallani
amit esetleg beszélne
izzadok az erőfeszítésbe
erre ő jobban hangzik

holnap venni fogom a bátorságot
megkérdezem neki mit mondhat
az aszfalt mert a legjobb barátok
talán azt hogy ha nincs hova sietni
elég a világ közepén maradni