A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Búcsú versek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Búcsú versek. Összes bejegyzés megjelenítése

2017-08-25

Apám

Apám, ma hatvan éves,
és a világon senki nem tudja
ezt, csak ő és én!

Igazán csak ő él, meg én, és a fiam.
Más nem volt, nem lesz. Vagyunk,
hárman a világnak, egy sorsa.

Mindig ennyien, az országnak,
ami ott fenn van, és talán
ránk is vár, amit senki nem talál,

Mindig ennyien, az országnak,
ami ott fenn van, és ránk is vár,
és senki nem ront el, talán,

Mindig ennyien, az országnak,
ami ott fenn van, és ránk is vár,
és senki nem ront el: ágyúszó, jégvarázs.

Én sorsodba jöttem tavasszal, és megyek,
utánam jönnek, miattad ők. Gyermek,
fiú, férfi, a Mennyországig, ezek.

Jó Volt Melletted Felnőni, Megöregedni, 
Elmondani, hogy az Ég Magas.
bár azt mondják, ez nem igaz!

...ott jártak, ők, a repülők,
benne ültem, én is láttam. 
Apám, ne félj! Igaz.

Fiad, Ruben.
Fiam, Simon, Ábel,
és Virág.


2012-11-11

A lágerben vagy kresztyénüldözések ma

háromból kettő az sok
négyből a három
annyira csomó mint egy

2010-06-28

hosszú péntek

álmosan,
kósza-vetem rám a ruhákat,
mintha a tegnapból maradt illatokat
kergetnék, az orromból.
A fények s a képek szememben,
homokszemesen fájnak.
Hadonászok, hogy rám férjenek
a ruhák, beleöltözök embernek,
a színekbe, a szagba, a stílusba.
a naptárba, a morajba, a munkába.

2010-03-11

a világ sarka

va világnak hol a sarka
ahova megbújjak
a világnak hol az alja
ahova aláhulljak
egy kerek domb
ami mindig kiül
engem magából

egy odú
egy marok
egy zseb
egy dióhéj
egy szem
ha lenne

de kiül
de kiforog
engem magából
nincsen most sarka
a világnak alja