kétirányú mozgásba lendíteni

a sárga az mindig tündökölni fog
emlékeztetni, hogy a napfény
az mennyire féltékeny
a halálra és a lustaságra,
a penészedésre és az elbomlásra.

valami hasonló fények és jelek
töltik ki az életünket más- és
több szinek, számok és szagok.
olyan határok, amibe elég jó,
ha bezáratjuk magunkat

nem válogatjuk,
ők választanak.
nem ismerjük,
ők tudnak,
minket akármerre
hajlitani.

kétirányú mozgásba lendíteni.
a múlt és a jövő a választék,
a fény és a hold a teríték,
a lent és a sehol opciók,
és közte valahová minket
betájolnak a jelek.

we are the world

látom hogy futnak
a tollúból
hogy el-el hullatnak
pihés virágoskertek
maszatos csokrok
maradnak
ha szedni akarnál

kit érdekel
ha senki nem érdekelt
kit bánt
ha mindenkinek a fia

és az utakat már
nem is tudni
ha virágok
ha pihe
ha gödör
cifrit

kommunizmus
demokrácia
posztmodern
az ormótlan szív
meg a térítők

mit tett velünk
Ádám fiaival
Éva leányaival
jobbak vagyunk annál
ha meg nem születtünk
volna

Virágvasárnap

pálma ágakkal díszített 
sétány, korzó, promenád
milyen dicső bevonulás

gyerek és felnőtt és tanítvány
imád, csodál, tömjénez,
istenít, rajong, tapsol,
bálványoz, magasztal,
most a szempillanatokban.

az ováció menyei-szervezett,
s a próféták igazai valósággá
rendeződnek, a történelemben
ma mindenki láthatja,
tapintva és meggyőződhet.

a király, a fejedelem s a felség
itt van, meglátogatott, felkeresett
s megszűnik az erős tél s az áldozás.
érzik, ezt az emberek hogy érkezik
virágvasárnap az teljes Kegyelem.