Hazaérni

Sokan vagyunk elindulva, mozgunk,
nyüzsög az ember egyik sarkából a
Földnek el egészen a másikig, és vissza.
futva haladunk, csak a szívünk a régi.

És mire harminc lett a nagy utazó,
még mindig apróka a férfi a fiúban,
és kényes a nőben a lány.
Másoljuk a forgatókönyvet.

Csak a szív nem felejt,
a szív nem siet,
a szív szeretni akar,
a szív hazaérni.

Megkerülni a szemedbe,
a karodba, az otthonodba,
a csókodba, a sorsodba,
a nevedbe a bőrödig.

A kabát és hozzáálás

a szinek feketék
a számok végtelenek
a gondolatok mélyek
és kiút nincsen.

a szinek szivárány
a számok végtelenek
a gondolatok egyszerüek
és kiút nem kell.

és nem hazudok,
amikor válogatok
magamra magamnak
kabátot és hozzáálást.

és nem rontok,
amikor válaszolok,
magamból másoknak
takarót és hozzáálást.

A hableány

mindenki téged akar,
szeme sarkából figyel,
s a szive mélyén irigyel.

félretett voltál nekem,
olyan darab, ami
belőllem szakadt

messze időkre
emlékeztetsz,
amikor a történet

ki lett találva,
jóváhagyva és
életre hivva.

-hidd el nekem,
a közös életet
s a táncunkat.

mint táj

úgy hullottál
mint falevelek,
úgy mosolyogtál,
mint őszi táj.

csak néztelek,
csak élveztelek.
s örökre ragadni,
maradni akartam.

a színbolyba
elrejteni magam.
belefordulni,
s újra ismételni.

hullani, hullani,
mint falevelek,
s nevetgéltük,
tót-ágasainkat.

miután házas lettem

házam mégse lett
miután házas lettem
jegyem mégse lett
miután eljegyeztem
a tündért álmaiból.
hanem a mesének
lettek sok felé elágazó szálai
jobbra is vissza, balra is előre
s egy adag történet kerekedett,
ami hozzám lett szelídítve
színesen őszinte hitekkel
úgy, hogy kedvesebbek
lettek a szerepemmel
a szereplősök.

nem is gondoltam
nem is hittem
nem is mesélték eddig,
hogy a tégla-kellékek
csak következések
túlcsordulások
ingó is meg ingatlan,
amivel építeni látszik.
de hogy mögé
most látom be
a lelket
a reményt
az embert
az ő évszámaival
velem együtt.

nem, nem ismertem,
azt a sok áthajlást
a szeretetben,
a megannyi hidakat
az idegen partjaimra.
a pára finom
tekinteteket a szavakban,
olyan volt mint a hol volt
és a hol nem voltban.

de miután nős lettem
nő mégis lettem
ő, miután férj lettem.

Esküvő

"létrának lépcsője
lépcsőnek foka van"

egyszer elmentem megnősülni,
nem volt hamar és nem volt fris
már érett volt a döntés
és aligha haj-fürtös!

az esküvőn jelen voltak
a násznép és a menyasszonyom
velem együtt valami ügyes
fintorral a levegőben.

nem volt furcsa, hogy
a vőlegény én voltam.
természetes és családias
volt mint egy háló.

a szertartás mégis
érzelemdúsra sikeredett.
és olyan sok szem
csak egyet akart látni,

azt a boldogságot keresték
a ruhánkon, a kézfogásunkon,
amiről álmodott kislány korában
a fehér színű királylány.

Tökéletes emberi sors

Az alkonyatban és a félhomályban,
az emberek tekintetében
és a mozgásablakban,
látom a jövőmet
kibomlani,
mint virágot
hámlani,
egy szépnek
és tökéletes emberi sorsnak.

addig kanyarogtam még megérkeztem
addig fordultam amíg megébredtem,
addig karcoltam még megálltam,
addig hittem amíg igaz lett.

Ha szirupos is az enyém,
ha valós is ennyire szirupos.
Ha ájtatos is az enyém,
ha földi is ennyire ájtatos.

Egy juss, amit birtokolni szeretnék,
annyira, mint fal az ő vakolatát.
Nem időre és nem büszkeségnek
hanem hétköznapnak s emberségnek.

ember és ember

Szeretlek, mint ember és ember,
úgy ahogy a csillag az égboltot.
átölelsz magaddal sétálunk,
széllel pártfogolsz ketten.
Szeretlek, mint esőcsepp
a felhőkből a fűszálakon
ahogy díszeleg és ragyog,
ahogy táplál és élénkít,
Szeretlek, mint ember és embert.

több vagy

több vagy mint holmi szerep
műanyag, egyhasználatú
románc.

több vagy mint holmi idő
kincses, örök-érvényű
érzések.

több vagy mint holmi tanúsítvány
egyházi, hatósági
háztárs.

több vagy mint holmi döntés
szaporító, kéjfészek
én te leszek.

Ősz hajú ember verse

Boldognak lenni mikulásajándék,

De miután rám permetez

Őszt és sebeket és foltokat az élet

Más az ünnep más a meglepetés

Már nem cél,

Hanem megálló.

Már nem jövő,

Hanem egy ölelés.

Már nem álom,

Hanem egy áldozat.

Már nem cél,

Hanem következmény.

Boldognak lenni szeretném, ha lehetnél

Megállód, ölem, kifejezésem és pontom

Ha lehetne neked újra szebb fürdés

A korban az életben velem.

egy pár

Hallgatok, nem szólok senkihez, magamban ücsörgök lomhán, mint annyiszor korábban. Ő nincs velem ez sokat számít, most neki fontosabb rendeznivalói vannak.

Hallgatunk mindketten, és a dolgainkon kotlunk jóhiszeműen, hogy fog érkezni idő, amikor lenni leszünk egymás kurta combjain csintalan álmodozás.

neked miért szabad?

1.neked miért szabad,
bár-akármit mondani:
engem kibeszélsz,
engem sorsítani,
pólyástul elvetsz.

pusztán én is,
sarokba álljak,
veszteg álljak,
és eltűrjem,
ahogy más is?

neked szabad.
neked szabad.
szóval takarózni,
azokkal hógolyózni,
neked szabad.

de ha bántasz bántódsz,
de ha vágsz vágódsz,
de ha kergetsz kergetődsz,
de ha üldözöl üldözött leszel.
de ha vársz megérkezhetnék is.

nem mert én mondom,
nem mert te mondod,
hanem az élet mondja,
majd kinevet mondjuk.
majd elnevet mondjátok.

2. ha te akárhogy beszélhetsz
akkor tehessek már én is bárhogy

3. egyiknek nem jó,
másiknak rossz,
nekem mindkettő.

emberek ilyenek

ma jó volt,
május, illatos.
mint egy finom illat,
amit a nőm visel.

tavasznak is tetszik,
szivárványnak is illik.

de legtöbb, hogy reggel,
mellettem indul útra.
s a legtöbb, hogy este
hozzám érkezik újra.

a szimatomnak szimfónia,
a szememnek karácsonyasztal.

nő, aki túl szép volt egyszerü embernek

kértem, hogy találkozzunk
nem felelt morgott
kértem, hogy ismerkedjünk
nem felelt huhogott
kértem volna, hogy szeressen
de sietett s a dolgába veszített

pilinszki ágotája

drótok a levegőben
telefonfák
néma szegek
huszonnégy órák

szóbohémia

irásos irások irásod