ot mosom arcom velem szemben

kalapaltok pedaloztok csakhogy elobbre jussatok mint a gazdag oreg jussa az unokahuga szora kell nekunk ragaszkodtok csak mert bajnak lett az ember a foldnek meg pora csak de ugy el vagyunk korbe jarunk gorbe uton az enkorbe szedulve szedulten a sajat buzben a csillagos valluak mind mind tanultak ertelmes babuak combtalanul kezetlenul es szemtelenul kifeszitnek a keseruseg a szeruseg sokadjara csokorba tuzdelt viragok maganyaval es gyengesegenek szigoraval hagy elhervadva.