szoban a sznobbal

kellemes volt de fajt mint akit szeretnek mondanak neki az igazbol kicsi volt nem tudhatott nem akartam feleslegesbe hagyni a betuket folyt a trotty mentem tagas szemekkel vittem csiszolt eszmeket masok szemebol kinezett kozerzetet a szemetet hallgatam mikor mar minden elfogyott a tudott gondolataim ezek voltak: kozhelyeitek