Míg arcunk nem lesz

mindig csak gondolok mint az ember azt legtöbbször hogy mit gondoltok ti rólam minek tartotok közhelyesbe parkolok és próbálom rakott vagy üres szekereteket Hammereknek látni mintha láttatni szeretnétek csak akkor mozdulok kulcsrafordulok amikor már nem hat meg se hammerekben farmeretek még nem is a nitrós ábécétek és ezután van elég időm venni tükröm venni tükből egy fazont szembenézni magammal jobban mint reggel, sminknél! amikor egyedül semmi rongyban göncbe görcsbe velem megbarátkozom S ott a téren csak akkor unatkozom ha már nektek is szép vagyok rogyva görbe-angyalok közt, addig meg keresem