a kisautók és a mesék
hogyha kinyitok egy ablakot
a csillagnevek szükre görbék
nem örörmné vagy kegyelemnév
minden lentjáró és alantos
minden egy hasonló hibásos
minden másképpen járatos
minden kicsépelt és zaccos
minden csak fajda.lomos
persze mondhatom ha hagyom
a kismadár tenyerembe fészkel,
s azt is csak egy érzésbe tuszkolom be
mint a történelem kijelentem : ehez ész kell!
és rajta csüngök velük büszkélkedem
de faj hogy többet ilyet nem fürkészkedem
ráhagyóan megtörve kifeszítve
beletakarózom abba a falakba
amiket magam körül építettem
hogy senki ne ismerhessen
mást mint az eseményt a lapokból
vagy: a semmit vagy jot utószókból
megszámolt esőket és összeírt
felhőket számbavetten engedem
hogy körém gyüljenek, ázott lenni,
pocsolyas csak pontra pontosan
unszolva és aszaltan megboldogulva
az örökkévalöságig percboldog maradni
