ajándék apámék örökség

kaptam ajándékba a szót ebból adok kaparok magambol odaégett falakrol a koromból amit én is már látok a közönségrőliekhez: nem keresem senkinek a kezét szemét a fenekét, hogy témát rakjanak meg nyakamba jármat, innét fújni újnyi vonzatokat!(be izmusokba) csak szépen egszerüen tovább is maradok bolondja a keresztnek szeghely a marokban nemcsak évente következthetőtesség: megirok az nem elosztom csak megosztom kivágom a búzás zsákot a mezőkre szórom ha már utálom a posvadt és rothadt szagú öltönyökben a megrendezetten elcentizett életeket, főleg morzsáikat...!(egyebet is)

ami mar szuletesemtol tortenik

olyanyira egyforma alakok

a kisautók és a mesék

hogyha kinyitok egy ablakot

a csillagnevek szükre görbék

nem örörmné vagy kegyelemnév

minden lentjáró és alantos

minden egy hasonló hibásos

minden másképpen járatos

minden kicsépelt és zaccos

minden csak fajda.lomos

persze mondhatom ha hagyom

a kismadár tenyerembe fészkel,

s azt is csak egy érzésbe tuszkolom be

mint a történelem kijelentem : ehez ész kell!

és rajta csüngök velük büszkélkedem

de faj hogy többet ilyet nem fürkészkedem

ráhagyóan megtörve kifeszítve

beletakarózom abba a falakba

amiket magam körül építettem

hogy senki ne ismerhessen

mást mint az eseményt a lapokból

vagy: a semmit vagy jot utószókból

megszámolt esőket és összeírt

felhőket számbavetten engedem

hogy körém gyüljenek, ázott lenni,

pocsolyas csak pontra pontosan

unszolva és aszaltan megboldogulva

az örökkévalöságig percboldog maradni

Míg arcunk nem lesz

mindig csak gondolok mint az ember azt legtöbbször hogy mit gondoltok ti rólam minek tartotok közhelyesbe parkolok és próbálom rakott vagy üres szekereteket Hammereknek látni mintha láttatni szeretnétek csak akkor mozdulok kulcsrafordulok amikor már nem hat meg se hammerekben farmeretek még nem is a nitrós ábécétek és ezután van elég időm venni tükröm venni tükből egy fazont szembenézni magammal jobban mint reggel, sminknél! amikor egyedül semmi rongyban göncbe görcsbe velem megbarátkozom S ott a téren csak akkor unatkozom ha már nektek is szép vagyok rogyva görbe-angyalok közt, addig meg keresem

halkan halva haltan

a csend nekem arra jo hogy kihalásszam onnét a rosszat mint vallásoskodók raktarból a férgeset a csend nekem arra jó hogy meglopjam magamtól a lehetőséget és a kellemest a csend nekem az a jó hogy több lehetek ha belehallgatok