ot mosom arcom velem szemben

kalapaltok pedaloztok csakhogy elobbre jussatok mint a gazdag oreg jussa az unokahuga szora kell nekunk ragaszkodtok csak mert bajnak lett az ember a foldnek meg pora csak de ugy el vagyunk korbe jarunk gorbe uton az enkorbe szedulve szedulten a sajat buzben a csillagos valluak mind mind tanultak ertelmes babuak combtalanul kezetlenul es szemtelenul kifeszitnek a keseruseg a szeruseg sokadjara csokorba tuzdelt viragok maganyaval es gyengesegenek szigoraval hagy elhervadva.

kozben

szarazan mint eso elott es olyann erzessel mint egy veres utan de ugy hogy nem felek sem az esotol sem hogy fognak verni mert mindketto nema nincsen ismeretfurdalasom csak fajdalmam de ez edes joizu mert nem keseritett el az erdek-szavak mint a felnottek beszede akar tuznelkul langnyelvek lett nekem.

beszelgetes

kedvtlen vagyok sokszor mint a kedd reggele masok hajnala arnyekolja gorbe kozerzetem

elmentem masorszagba asatasokra jobb emlekert megelhetesert kiakapalni megtalalni az elmult diszorseg korszakaban a befutok aranyruhait meg kolbaszkeriteseit

maganvonat

keskeny az osveny meredek az osveny esetten az osvenyen jarok az osvenyen segitsegeddel felerhetek elerhetek a menybe toltoallomas eroforras szaraz fogalmakka torzultak hogy inkabb megallok igy dontottem mig onfeledten ancsorogtam a megalokban tukros mutatoikban neztem magam inkabb nem meneteltem csak ures majmot jatszottam vartam hatha valaki ramordit vagy kisegit arcom volt az... tisztan latom: fel fel fel menni akarok elollem el melollem fel

banto utazas

pontosan es porosan haladok ottan mint megszakadt emlek a szerelmesemrol banatosan bantottan bantoan.

ime a

elment onnan arrol az utrol ami hazavisz mara a szabadsag es a szentseg kertjeben kergeti alakjat holtig de olyan mint a csend ha rajon milyen mar nincs beszel errol a ranc a sok szuletesnap a sok hutlen parna a hazatlan panasz... nincs a kutatot feny ...melabusan felkeni rancait dacolni kezd haragszik az idore de erre meg gondolni sem mer inkabb nezegeti csinos aktfotoit meg hizeleg meg josdazik meg fel elmentem hazulrol, es a szentseg kertjeben kergeti arnyekat holdfenyben

sók és több sók masok

kinek kell a rothadt bekesseg az eltekozolt remeny a koszmos krisztus-penz? ki akarja maga a madart elilyeszteni vagy olyanokhoz hasonlitani de ha ez van ki miatt szegyenkezni a mocsok miatt a szenny miatt a beketlenseg miatt a paraznasag miatt a hazugsag miatt a sotetseg miatt csak mert nem vagyok olyan! nem madar hanem ember-ilyesszto aki mas es tobb mint minden a rothadt bekessegtol es a peneszes szentsegtol vagy a hideg es torottuveges temlomoktol vagy dermedt kezfogasoktol olyasmi ami megert aki nem vag pofon mert jarok es nem szaladok es nem rugja fel a jot ilyenek igaziak akik szeretnek

mit tegyek

sem a szemetet sem a csunyat nem szeretni csak mert kesobb siratja magat akar a joszandek atyja sem az arvara sem az ehezot nem eszrevenni neman bamulni vagy johiszemmel rosszul tenni

mese

egyszer madarat lattam amint ott turbekolt maskor egy bekat kurutyolni nem hittem hogy ok hisznek abban hogy megtortenhet a csab-csoda de bedoltek mindketten s tudod mi lett egy szebb zene egy jobb musor es egy par es most is elnek ha nem is azok de mi igen

homaly es este es sotet

kunt voltam a felhomalyban nem lattam tisztan d e kerestem egy biztos pontot olyan fellegvartipusu lampatorton egy lampafenyt neztem mig nem talaltam meg hogy mehessek de addig sok ido eltelletttt sokan hagyatak el mentek mellettem messzig s tovabb el fenynelkul meg ragodva a sotet izgulastol en csak most indulok picit kesve mint az idei tavasz de mert van ISten lesz tavasz is megyek s kovetem a fenyt elidultam a messzi en fele egyedul a nezesemmel

o valaki lattan

ti lanyok szepek vagytok meg akkor is ha kepen latok gyonyoru a mosolyotok az arcotok szeretnek lenni irigykedve nezem s csak messzebb kerulok a kozvetlensegetek miatt a bajotok batortalanit a hangotok elijeszt mint ozet a zaj vagy vadlovat a ham de vallalom a kockazatot a mosolyert ami en leszek ott a meleg kalyha es a buszke baratnok kozott elhiszed? megtortenhet meglehet de nem ragaszkodom nem is udarlok csak szerelmet vallok neked a szepnek! gyonyoru vagy mint a bolcs.

akvarell

betort a bun en meg beletortem mar megszoktam mar megtanultam utalva magam szeretni.

akarom mert lehetseges

mar regen imadkoztam mar regen oldott meg nallam dolgokat nem az otlet hanem az ima!!! csak elek mint szurke egerke neman es napokat temetek a mult kontosebe elengedem az idot s ok is elhagynak engem s csak elek meg beszelek virradok esteledem nezem mere fujnak a szelek de hinni akarok szotlan tenni hatalamddal elni elteltem mar a beszeddel elegem lett mert cserbenhagy eszmem a tettem laza csavarja es kibol meg csak elbomlik nallam esetlenul leesik nics vadlott belefaradtam az egyszemelyes birosag felmond de a kerdes megmaradt: a roszban van mereszseg de minden lehetseges a joert jot allni aki hinni akar

szoban a sznobbal

kellemes volt de fajt mint akit szeretnek mondanak neki az igazbol kicsi volt nem tudhatott nem akartam feleslegesbe hagyni a betuket folyt a trotty mentem tagas szemekkel vittem csiszolt eszmeket masok szemebol kinezett kozerzetet a szemetet hallgatam mikor mar minden elfogyott a tudott gondolataim ezek voltak: kozhelyeitek