keresem az életnek az értelmét,
keresem és megtalálom,
rátalálok idővel,
amit megváltoztatni kell,
akár biztosan,
ugyanis a fájdalom kikezd
minden szuper dolgot,
amit elképzeltem,
hogy az a teljes
és igaz
és jó filozófia lenne!
ott, akkor is megáll,
és a makacs bátorságunkat
is magával sodorja
egy marék földnek az árnyéka.
ennyi lett volna...
ennyit lehetett csak...
mindenkinek igaza volt, végig...
senki nem tévedhetett...
mert mindenki egy-helyről valósi...
oda visszakerülni, talán az egyetlen,
ki nem mondottan a legmélyebb vágy...
és csak ennyi lett volna a feszengés...
ennyi a legfontosabb elméletháló...
