egy ideig az otthon felé
a legrövidebb az út,
a ház felé, ahol anyám
csókolt, karolt, szoptatott.
folytatnám, hogy más vizek,
más lakások, más karok,
de nem akarom elbabrálni
a bölcsőm s a szemfedőm
nem akarok idegen gyászmenetet,
elég lesz tőlük taps és kritika,
s nem is akarok szinház jegyet,
jó lesz apám színdarabja.
csak akarom azt az útat
megőrizni járatában,
hogy a két fasor delében
lehessen nekem hazajárni.
