Milyen sok a különbség ember és ember között. DE egyáltalán nem úgy gondolom a hiányt vagy a többletet, hogy valaki elnök vagy vállalatvezető, vagy rugby játékos, vagy egy házvezetésben kisegítő. Nem osztály vagy rang szerint gondolom, hogy különbözünk, és egyáltalán neme a bőrünk színe vagy a földrajzi terület, amit hazának tulajdonítunk, valójában egyik sem ezek különböztetnek meg. A film alapján sokkal inkább megerősödtem az előbbi nézetemben, és akkor most idézek egy sort a filmből. Nelson Mandela mondatát akarom megosztani: A lelkedért te vagy a felelős, sorsodat egyedül te irányítod. A filmnek ez az igazság adja az alapját, és csupán ezért lehet ez a mozi élmény.
Vakmerőnek lehet minősíteni ezt az idézet gondolatot, de igenis ez, ami megkülönböztet embert az embertársától, hogy ki lesz az, aki meri vállalni ennek a ténynek a felelősségét.
Mi az, amivel jobbá tudod tenni magadat és a csapattársaidat? Honnan nyered az inspirációt, hogy teljesíteni tudhassad azt is ami úgy néz ki, hogy messze meghalad téged? DE a csoporttársaidat mivel tudod motiválni, hogy a határaikon felül teljesíthessenek? Nézz körül és keresd meg a zenédet, a versedet, a történetedet és vágj bel a megújult lendülettel. „Nyerd meg a te saját VB-det” Mert egy nemzet szurkol neked! Mert kellenek, szükség van még egy Mandelára még egy Fransua Pinárra, akik meg tudják nyerni a múltat és meg tudják küzdeni a jövőt.
Hogy lehetek jobb, és hogy lehetek több? Hogy érhetem azt el, ami egy éve lehetetlennek látszott. Nem játékkérdések, hanem a valóságban kiderül erre a válasz. A mindennap és annak a terhei válaszolják meg a másság kérdését. Kell az a kevés darab a nagy mindenből, ami inspirálni tud. Mi az, ami téged képes újra odaállítani, hogy ne add fel, hanem küzdj tovább?
A másik nagysága a filmnek a rendező, Clint Eastwood . Csak a végén tudtam meg, hogy ki volt a rendező. Azonnal egy másik film jutott az eszembe, amit ő rendezett, és amiben ő játszotta a főszerepet, a Gran Trino című film.
Voltak pillanatok az Invictus filmben, amit kicsit erőltetettnek találtam és nem volt gördülékeny. A történet és a mondanivaló meg a szereplők a mondanivaló töménysége és célirányosságán osztoztak. A szerepek természetesen erre a „mondanivalóra” voltak kiosztva. A film ugyan 2009-ben készült, de teljesen azt a tíz-egynéhány évvel korábbi kort mutatja. Ami a vágást versus történetet illeti, két képkockát nehezen tudok hova tenni. Az egyik, amikor az üres stadionba megjelenik egy férfi, aki talán majd a repülőt is vezeti, ami egy felirattal végighalad a stadion közelében… A másik meg a rendőrök, akik az utca szélén hallgatják a közvetítést. Olyannak találtam mit ki-ki járó folyosókat a történetben ugyanarra a tisztásra. Ez a kijáró érdekfeszítően van feloldva mindkét történetben az egy hazaegy csapat szelleme, ami az új világ új perspektívája. Végül nekem így érte meg összesen a mozi élményt a pár órám.
van egy ágyam,
van egy lakótársam,
van egy kerékpárom,
van egy műszakom,
van egy bakancsom,
van egy kiállításom,
van egy sorsom,
van egy álmom,
van egy blackberrym,
van egy közönségem,
van egy fizetésem,
van egy hitem,
és van egy versem,
csak egy van belőle:
amelyik neked részed.
