Álmodtam a világot,
Azt barnának
És rondának.
Dehogyis.
A világot bajtalannak
Álmodom.
De a színek,
S a szagok
Felráznak.
Hogy csak ocsúdok,
És bűvöletében maradok,
Mint pof után sokáig,
Ámde bátor a fejem,
És kiállom.
S valamikor felhagy,
Velem osztozni.
És elenged
Édenig,
Kánaánig.
