sokat voltam távol anyám falujától,
vesződtem s kergetőztem, az álmokkal.
kerestem, amit elhittem a jóból,
s éltem, ahogy gondoltam azokkal.
vannak amik, idő-szépek úgy, mázostól
mások hidegszenek magába, hantokkal.
vannak amik, tetszenek úgy, egymagától,
mások hideg verejtékek ráncokkal.
haza jöttem a világból, a távoltól,
minden embertől és minden idegentől,
minden nőtől és minden mentőtől.
s itthon vagyok a világ illatjától,
közel óvodához és a temetőhöz
a négy falban a szonett örömhöz
