angol kétsor

a világban vannak emberek mint én a lakásba a piacon a tömegben is s akkor amikor csak én vagyok? hányan vagyunk összesen mennyi világszám meg éneksztár szeressem őket kerüljem e ki tekintetemmel vessem, arcommal meg nevessem háborodom a hóbortjaikon tántorgok a pokrócaikon ki mond itt ahol eladták a templomot, de ki mer irni itt gondolni, itt hirdetni

kék hétfő

1.az élet kiszoritana a felhők nem takarnak a nap hömpölyög forróbban az utak helyett csak gazok barátok helyett csak magány olyankor kérdem én élet kit kérdjek én magamat okoljam keressek mást hejembe székembe négy lábán a szék tart némán a kék ködben hozzáállásomat faggatva 2.a hétfő nemcsak kék hanem étterem illatú mint zuhany előtt meg pályaudvar dús mint a kislakasba gyömöszöltek 3.nemhiszed el tényleg nem hiszed a sort amit ha kivársz megtalálod az igazán lelkedben ott lakót mégcsak hétfő s ne türelmetlenkedjek de pénteken már látszik is mint pompa mint álom mint válasz

l'art

markomban szókkal indulok indulok hangommal betükkel járni bejárni új vizekre a vizemen néhány valameddig szerezni mosolyt csalni kedvet alkotni nevedet

nehéz idők

amikor a felhők eltakarnak olyankor rólam van szó arról hogy mennyire alappal terhes az életem teteje vagy aláhullanak velem a madarak

a sehol elől

elkapkodott szentélet kedves a templom sokan az Úr követők a hivatalosak a csonkák conkák onkák a nézők is mind követik az Úrat s nincs ez a kavalkád hogy csak a bonkák s csonkák ülnek az önnepi teritéknél hozz hatalmasul nevednek dicsősséget mutass magasztos s diadalmas követőket valamikor az emberek idelyében hogy mégse kelljen annyi embernek elveszni a seholba megkerülni

a nagy harmónia

írni megírni a nagy darabot az átfogó harmóniát azt a partitúrát amit át meg át jár az igaz a szép s a jó amit meg nem aláz a gonosz a bűn s a hiba írni írni a nagy darabhoz átfogni harmóniába az Isten himnuszát a megváltottak dalát mert én írni tartozok zenélni

via dulcia

hazárdul lába lóg fonákul lóga láb unokák befalaztatják arabok felrobbantják s nics mitevő se semmittevő béké bék bé b carpe diem azután magyarul elszámolok ezután végre felszabadulok majd úgy vagyok amint mindig voltam . mint a pont

hol volt hol nem volt

az epuletben a kovekben a modottakban a mondatokban ugy mint felszaraz fal vagy mint siro halo

az emberek

mar nem is zok idovel megszokom hogy elegancsosan s rongyosan mar nem szeretnek az emberek

kihívás

kiabálhatódhatnék de tanulnom kell szelidnek lenni háboroghatódhatnék de tanulnom kell a masik mérföldet menni kötekedhetődhetnék de tanulnom kell a masik arcom tartani

csak addig amig itt lakunk

akkor nem lessz több huzavona huzavonat huzalvonal elütavonat több nem lessz akkor képfacsar pékfanyar

az ami

eddig én voltam eddig en történtem s mit bálnavadásztam kifogtám hát magamat az undokságaimat szorongattam a könnyü könnyüt

olyan hogy

közel lenni nagyon ott a kapuban a kuszobon a varóteremben a folyósón távol lenni nagyon ott

de van

a viz égyformán folyik ugyanugy mos a hó egyformán hullik ugyanugy takaró helyet keresek alláálni helyet keresek alábújni egyre foly átfolyik egyre hull rámhullik nincs tavasz hogy essék nincs tél hogy lássék de élet levegővel de étel kövekkel

valosag

milyen erdekes a valosag figura etvagyak gorbe ujjak zebra atjarasok furcsa szamok gatulo szorosok zajok zaja milyen erdekes a valosag

a sok jarni tudo

kit lehet megkerdezni kit kellene meghallgatni mintha ismernek a hatart mintha bejarnak a mezot de csak bukastol bukasig mint a masik fatol faig egy helyben egy idoben

Pillanatok Börtöne

The Poor Old Man

Anima Anime

azt

azt akarom leírni, hogy nem tudok azt hinni, hogy nem is fogok de az igazság az, hogy egyformán akarom hogy tudjak és fogjak kiszabadulni a bőrömből levedleni bárcsak újjászületnék hogy mint sas szárnyaljak magaslatokon járjak s jóllakjak de nem rövidíteni akarok hanem egy kicsit látni, hogy nem vagyok se terhére hogy nem vagyok se szégyenére a vérre s a névre sántikálok dülöngök vagy nem is járok innen kiút innen ki jut és hogyan ki csak köszönni tudom a meleg szobát a tavasz jöttét s az ígéretét a rügyeknek hogy minden ami száraz aláhull s a korona újra disz lesz zöldek

hívő vagyok

neked mondom, veled beszélem meg, én vagyok a fültanúja.
de nem látom igazán: se az alakom, se az állagom,
és a világom alantosan csürhe, színesen egyveleg
de lehet nekem hinni azt amit mint víz gyakorol:
kibeszélek kibeszélek kibeszélek.
ámde minden szókifolyással együtt
a tegnapi ismeretlen ma is vendégem
hogy hullik ki a görcsből a szándékom
nézd hogy botlik el a nyelvem, Mester.
nézem meg hallom meg vendégeskedek.
és hagyom hogy kibontakozzon akár a szeretet
ezért nem értelmetlen az ha nem is tudom
ezért hiszem és gondolom azt hogy rendeződik
sorába igazodik állik idomul alakul a következőig
hogy amikor ott már nem kételkedem
abban hogy tanulnivaló itt csak nekem van
az Isten már rég tudja mi vagyok és ki
én arra döbbenek rá hogy semmi keresnivalóm
nem lenne a hívők között. és mégis

kőleves

a tanyér levesbe
valami köteg
homok került
kelletlen

étel meg kavicsok
van a teriteken
olyat kell ennem
amit készitettem

én sürögtem
én forogtam
magam és csakis
én csupa sajátkifozésű
tizórai meg uzsonna

finomnak sértő
zamatosnak sáros
de el kell legyek
de meg kell egyem
ha könnyel ha könnyen

The Lady in Red

ujjev

ujjev muljek bujjek BUEK. hat en mondanek barataimnak, akik olvasnak, akik szertnek. csaljon ki a Szeretet barlangokbol minden zugokbol szepnek szebbnek a lelketek a lelkunk